Iparosok olvasótára 1908/1-2., 7-8. [antikvár]

Részlet: Az örök harcban Természetes, hogy az örökéletű emberiség történetének egyes korszakait, jobban mondva: a korszakok határait csak akkor lehet kétségtelen bizonyossággal fölismerni és megállapítani, mikor már messze mögöttünk vannak. Ezt históriai távolságnak hívjuk, amely a világesemények elfogulatlan megitéléséhez okvetlenül szükséges, mert a korszakban benne élő, annak életében, törkevéseivel, vágyaival, munkájával és csalódásaival, tehát gyűlöletével és szeretetével, érdekeivel és sérelmeivel tényleg résztvevő nemzedék, a körülötte szakadatlanul folyó nagy és általános küzdelmet egyrészt át sem tekintheti, másrészt nem is nézheti annyira elfogulatlanul, hogy igazságosan itélhesse meg.