Játék a tűzzel [antikvár]

Tábla alsó élén kis kopás nyoma.
A ​könyv a pirotechnikai látványosságoknak a reneszánsztól napjainkig terjedő több mint félezer éves hazai történetét tekinti át. Ma már talán kevéssé ismert, hogy a Távol-Keletről származó és Jacob Burckhard szerint az ünnepi díszítőművészettel együtt a művészettörténet annalleseibe tartozó tűzijátékok a középkori szimbolikus gondolkodás produktumai voltak. A negyedik őselemet jelképező pirotechnikai eszközök, akárcsak Brunelleschi és Leonardo szelet fújó, vihart imitáló, süllyedő és repülő szerkezetei, amelyek segítségével angyalok és istenek szálltak alá az égből, s tűntek el a pokolban, valamint a tüzes rakéták az életen túli transzcendens erőket idézték. Mindazt, ami túl van az életen, mindazt, ami több, mint az élet. A könyv lapjain a királykoronázásoktól a főúri bevonulásokig, a barokk színházi előadásoktól a reformkori Anna-bálokig a legkülönbözőbb egyházi, társadalmi ünnepségeken alkalmazott pirotechnikai látványosságok elevenednek meg. Az utóbbiak rakétái, később már hol reprezentatív, hol szórakoztató, hol hatalmi-legitimációs célok szolgálatában szórták, s szórják ma is szikrázó, de gyorsan kihunyó fényüket.