Jó szerencsét! [antikvár]

Az autóbuszok erősödő dübörgése egyre határozottabban rezegtette az ablaküveget. A keze reflex-szerűen nyúlt az éjjelilámpa kapcsolója után. Félig összeszorított szempillái között a feje fölé akasztott óra mutatójára lesett. Fél öt. Látványos ugrással talpon termett, s néhány másodpercre rá már vidáman prüszkölt a fürdőszobában. Még a legjobban kiképzett baka is megirigyelhette volna öltözködési sebességét. Három perc sem telt el, mikor már a kávé gyorsfőzőre, a kenyér pirítóba került, szájában füstölgött a cigaretta, a nyitott konyhaablakon keresztül szívta magába az ébredező városka hangulatát. Gyönyörűek a reggelek. Az ember másodpercnyi pontossággal ébred az álomtalan alvás után. Míg az első cigarettát szívja, átgondolja előző napi munkáját, s nagyjából meg is van az aznapi terv. Csak imitt-amott kell később módo-sítgatni, csiszolni. Vaj a kenyérre, a félig elszívott cigaretta repül ki az ablakon. Ezt a rossz szokását még az egyetemi diákbentlakásból hozta magával. Ott is mindig repült a csikk az ablakon, s nem tett kárt semmiben. Itt mindig a bejárat fölötti tetőn köt ki. Amikor a kávé melege átjárja egész testét, érzi, hogy újra megkezdődött egy nap. Tele munkával, örömmel, bányászokkal, főnökséggel, mozgással. Egy nap, amelyik éppolyan szép lesz, mint a többi. Mit is csinálunk ma? Igen! Munkavédelmi felkészítő a bányánál. Háromszor. Minden váltás előtt. Délelőtt a keleti akna átvizsgálása. Délután strandolás, ha nem kezd cseperegni. Este a harmadik váltás előtt újból felkészítő. Közben már robog is lefelé a lépcsőkön. Megszokott kép. Imitt-amott köszöntik, s ő is kapkodja a fejét, mint egy automata, viszonozza a köszöntéseket, mert hát értelmetlen dolog volna megsérteni bárkit is. Köszönnek, mert ismerik. Fogadja, mert ezt így kell. A köszönés nagyon fontos em-