Kémiai technológia I. [antikvár]

1. A bőrgyártás előkészítő műveletei l.I. Azáztatás 1.1.1. Az áztatás feladatai A lenyúzott állati bőr ritkábban frissen, leggyakrabban tartósítva, esetleg átmenetileg tartósítva kerül a bőrgyárba. Igen ritkán pikkelezéssel konzervált bőrökkel is találkozhatunk. A bőrgyártás első műveleteként a bedolgozott nyersbőrt vízzel kezelik; ez az cizlatds. Az áztatás célja: a) az elveszített víz pótlása; bj a konzerváló anyagok kioldása; c) a szennyeződések eltávolítása. Az elveszített víz pótlása. A tartósított bőrök víztartalmuk kisebb-nagyobb részét elvesztik. A vízveszteség legnagyobb a száraz bőrök, legkisebb az átmeneti konzerválással tartósított bőrök esetén. A bőranyagot alkotó rostok a vízveszteségtől függően egyre közelebb kerülnek egymáshoz, szélsőséges esetben (száraz bőrök esetén) szorosan összetapadnak tehát a később adagolt vegyszerek nem tudnak a bőrbe hatolni. Az áztatás során a rostközök kapillárisait maximálisan vízzel töltik fel, ezzel lehetővé teszik a később adagolt vízoldható vegyszerek jó behatolását. Szükséges továbbá a bőrfehérjék mérsékelt hídratációját is biztosítani, mert a fehérjék csak víz jelenlétében reakcióképesek. Erős hidratáció (lúgok, savak hatására) az áztatáskor káros, mert a kollagénrostok túlzott megvastagodása ugyancsak akadályozná a gyártási vegyszerek behatolását. Az elmondottakból következik, hogy az áztatás során felvett víz mennyisége a bőr állapotától függ. A zöld bőrök esetén gyakorlatilag nincs szükség vízfelvételre. A sózással konzervált bőrök áztatásakor már elég intenzív vízfelvétel szükséges, mert a tartósítás folyamán a bőr jelentős vízveszteséget szenved. A bőrben levő só gyorsítja a kapilláris vízfelvételt, mert nedvszívó, a bőrfehérjéket azonban dehidratálja. Az 5%-nál nagyobb koncentrációjú söoldat már kifejezetten víztelenítő hatású. Ezért szükséges az áztatás során kioldódott só feldúsulását elkerülni az áztatóvízben (vízcserékkel).