Kézikönyv a vas- és fémszerkezetek árkialakításához [antikvár]

BEVEZETES A gazdaság fejlődése megkívánta a kalkulációs rendszer továbbfejlesztését. A célok megvalósításának kulcskérdése, hogyan lehet a rendelkezésre álló vállalati gazdasági potenciát jobban kiaknázni. Ez rajtunk is múlik, hogy mennyire vagyunk képesek olyan környezetet kiaiakitani, amelyben az adott technológiával optimális kihasználást tudunk elérni. Az eredményesség fokozását célozza elsősorban az, hogy nagyobb mozgásteret kell biztosítani a gazdálkodóknak a termelési tényezők kombinálásához, és a termelési szerkezet megváltoztatásához. A termelés optimalizálása feltételezi a kapacitások, a kereslet és költségek megfelelő kombinálását. Napjainkban sokakat foglalkoztat az a kérdés, mely a vállalkozási árrendszerhez kapcsolódik. Meglátásunk az, hogy az uj árrendszernek a piaci kapcsolatokra, a kereslet-kinálati viszonyokra épülő, és a széleskörű versenyt feltételező vállalkozási árrendszernek kell lennie. Az árrendszernek a piaci versenyárak irányába való fejlesztése egyúttal az árfunkciók érvényesülésének helyreállítását is szolgálja. Szükségszerűen fel kell ismerni az egyes elemek funkcióit, szerepeit és egymáshoz való kapcsolatát. Ha abból indulunk ki, hogy a gazdálkodóknál /váll., szöv. stb./ felmerülő költségek különbözőképpen viselkednek, akkor figyelemmel kell lenni: a gazdálkodó költségek egy részét - az un. állandó költségeket - a termelés mennyiségének és összetételének változása nem befolyásolja. Ezek akkor is felmerülnek, ha a gyártás-szerelés mennyisége igen alacsony vagy nulla, - a termelési költségek viszont a termelés mennyiségével és szerkezetével összhangban változik, amit változó költségeknek nevezünk. Egyszerűbben ugy is fogalmazhatunk, hogy a változó költség az, amely felmerül, ha gyártunk, szerelünk és a gyártás-szerelés leállításával viszont megszűnik. Ahhoz, hogy a gazdálkodók a rendelkezésre álló termelési kapacitásból a legnagyobb eredményt a legkisebb költséggel érjék el, a termelés optimalizálásánál /variációk kialakításánál/ elvileg el lehet tekinteni az állandó költségektől, mert azok akkor is fennállnak, bárhogy is döntünk. A versenyárak rendszerében - a hangsúly a megegyezéses jellegen van - a költségszámítást elsősorban az ésszerű gazdálkodói döntések megalapozásának eszközeként kell felhasználni a piai poziciói erősítéséhez és alkalmazkodó képesség növeléséhez. A kalkulációnak tehát nem a teljeskörü és mechanikusan felosztott, költségekről, hanem a termék piaci értékéről, megítéléséről kell számot adnia. A modern előkalkuláció megszünteti az önköltség teljeskörü, tételes számbavételét, de fenntartja a közvetlen konkrétan fel- 11 ÍS