Kiinduló helyzetkép természeti erőforrásainkról [antikvár]

Részlet: "1.1 A helyzetkép kidolgozásának inditéka, célja és körülményei A természeti erőforrások egyenetlen területi eloszlása gyakran okozott nehézségeket, olykor világméretekben válságokat, sőt háborukat a források megszerzésére törekvő hatalmak között. A fejlett iparral rendelkező, monopolhelyzetben levő tőkés országok már a mult századtól kezdve többször is sikeres kísérletet tettek a természeti erőforrásokból származó nyersanyagok és a feldolgozóipari termékek világpiaci cserearányának megváltoztatására, természetesen az utóbbiak javára. Az arányok megváltoztatási folyamatában a 7o-es években lezajlott két olajárrobbanás viszont nemcsak mértékében volt más, mint a korábbiak, hanem egyben egyik kiemelkedő előhirnöke is a világgazdasági korszakváltásnak. Ma már tudjuk, hogy a 6o-as években az energiahordozók igen alacsony árai károsan hatottak, mert gyengitették az alternativ /szénhidrogéneket helyettesitő/ energiaforrások és technológiák kutatását és használatbavételét, nem kevésbé az ismert forrásokkal való ésszerű takarékosság gyakorlatát. Az olaj világpiaci árának drasztikus - az 1972-es árhoz viszonyított 15-17-szeres - megemelése azonban igen nagy mértékben járult hozzá a világgazdasági válság, az infláció, az energiahordozókban szűkölködő fejlődő országokat többszörösen sújtó recesszió kialakulásához, s ezáltal a közel-keleti és más térségek politikai helyzetének ingatagságához. A cserearányok közötti dinamikus egyensúly részleges megbomlása az utóbbi években világszerte felvetette a saját természeti erőforrások reálisabb számbavételének és értékelésének szükségességét. Számos országban nemzeti kutatási és fejlesztési programok készültek a közép- és hosszutávu nyersanyagszükséglet - gyakran alternativ - kielégítésére, a saját természeti erőforrások optimális igénybevételére. A nemzeti programok jelentős része ugyanakkor adott nemzetközi gazdasági közösség politikájába is beágyazódott. A természeti erőforrások egy részének az utóbbi évtizedben bekövetkezett világpiaci felértékelődése hazánkat is a nyersanyagimport visszafogására kényszeritette. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jövőbeni belső ellátás biztonságához, vagyis a gazdasági növekedést megalapozó nyersanyagbázis megteremtéséhez gazdaság- és kereskedelempolitikai irányváltásra is szükség van. Tőkés relációban nyersanyagimportunk erőteljes visszafogására került sor, enyhébb formában ugyanez a KGST országokból származó behozatalban is végbement. Nyersanyagszükségletünk kielégitése érdekében kisérletet tettünk viszont néhány fejlődő ország bekapcsolására. Határainkon belül az erőforrástermékekkel való ésszerű gazdálkodásra két lehetőség kinálkozott: mégpedig a nyersanyagtakarékosság /amelynek bizonyos eredményei az elmúlt években már megmutatkoztak/ és a saját természeti erőforrásaink fokozottabb feltárása."