Kiskörei vízlépcső [antikvár]

1.1 KISKÖREI-VÍZLÉPCSŐ VÍZGAZDÁLKODÁSI JELENTŐSÉGE Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke „A Tisza völgyet és erniek orvoslását, mint én tartom, nem vidéki vagy éppen rokonszenvi, egy-egy határnak kedvező körülmények szerint kell felfogni, de országos és az egész roppant vízszerkezetnek a lehető legegyenlőbben kedvező szem-pontbul " Széchenyi István, 1846. „A Tiszavölgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tiszának, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsoilaitban lévő folyók és általiik okozott mocsárok és kiöntések rendezését, korlátozását, illetőleg lecsapolását, nemkülönben az egész tiszavölgyi vizszerkezetnek bárminémi hasznosítását is befoglaljoik." A Tiszavölgyi Társulat alapító szerződése Széchenyi István fogalmazásában, 1846. Amikor a Kárpát-medence szívében a Tisza vidékére, a magyar Alföldre tekintünk, szemünk elé tárul a természetformáló emberi tudás és alkotó erő nagyszerű tetteiről tanúságot tevő, csaknem másfél évszázad óta fejlődő, tökéletesedő hatalmas mű: a Tisza-völgy Vízgazdálkodási Rendszere. E vidék nagy részét hajdan mocsarak, állandó, vagy évről évre ismétlődő vízelöntések borították. Ezen az országrésznyi ősállapotú alföldi tájon, még másfél évszázaddal ezelőtt is csak néhány százezer ember tengette életét. A múlt század méltán második honfoglalásnak nevezett nagy vízimunkái, a gyakorta tengernyi áradásokkal pusztító folyók szabályozott mederbe terelésével, töltések közé szorításával tették művelhetővé, lakhatóvá e tájat, teremtették meg a fejlett gazdasági élet kibontakozásának lehetőségét. Méltán sorolható ez a hatalmas mű nemcsak a magyar vízépítés, hanem az emberiség kiemelkedő ármentesítési alkotásai közé, mint amilyen Hollandia, vagy a Pó völgyének ármentesítése, a Mississippi szabályozása. Amikor most, 1973 elején a Tisza-táj gazdasági fellendülését újabb jelentős léptekkel előrevivő vízimunkák megvalósulásának fontos állomásához, a Kiskörei-vízlépcső felavatásához érkeztünk, egyben tisztelettel adózunk a nagy munkát elindító Széchenyi István, Vásárhelyi Pál és re-