Kner Imre gondolatai az életről, az irodalomról, a könyvművészetről [antikvár]

Részlet a könyvből: "1882-ben nyitotta meg Apám az üzemet 74 forinttal, és akkor néhány év alatt négy nővérét adta férjhez. Ekkor következett a négy sógor sorozatos tönkremenetele és újra talpra állítása. Később, 1902-es nyomdaépítés nagy bankkölcsönnel, és rohamos emelkedés, rohamos tőkeszükséglettel. 1906-ban Apám fivére, aki könyvkötő volt Pesten, s akit ő segített berendezkedni, összeomlott, mert amilyen jó technikus volt, olyan csapnivalóan rossz szervező) kalkulátor és üzletember. Ő szegény meglógott Amerikába, és itt hagyott egy nagy csomó rendezetlen váltót, amelyből nem lehetett tudni, mennyit kell kifizetni. A végén 17 000 koronával meg lehetett úszni. Alig hevertük ezt ki, újabb rohamos fejlődés jött, évről évre új és új gépeket kellett felállítani új és új tőkeszükséglet jelentkezett tehát. 1907-ben a végleg csődöt mondott művezetőt el kellett küldeni, nekem kellett átvenni az üzemet. Akkor kellett tulajdonképpen a belső szervezetet kiépítenem, 17 éves koromban. 1910-ben újabb nagyobb építkezés és beruházás következett. És amikor 1914-ben nagyjából utólértük magunkat, s betakaríthattuk volna a kiépített lehetőségek eredményeit, jött a háború, majd a kárpáti orosz betörés, aztán az első erdélyi betörés, a megcsonkítás, az üzem kifosztása, a kintlevőségek és a vevők elvesztése, s utána az infláció. Mire ezeket is mind likvidáltuk, s 1926-ra az üzem nagyjából rendbejött, következett a 177.000/1924 és a 177.300/1924. BM. rendeletek következtében a községek rettentő eladósodása, amikor volt úgy, hogy 400 000 P-nél több volt kinn, s a személyzet fizetést nem lehetett beinkasszálni. Ezek egy min. tanácsos nevéhez fűződnek, akit Pokoly 'Lajosnak hívtak. Az egész közigazgatási szaksajtó megmondotta, hogy a községi háztartás csődje lesz a dolog vége, s nem lehetett megváltoztatni."