Kohászati segédberendezések [antikvár]

il BEVEZETÉS 1. Általános rész 1.1. Az anyagmozgatás kérdései A segédberendezések közvetlenül nem vesznek részt a gyártmány előállításában, csupán kiegészítői, tartozékai a termelőberendezésnek. Ez utóbbiak ismertetése a szaktárgyak feladata. Szokás felosztani a segédberendezéseket szállítóberendezésekre (pl.: daruk, targoncák) és közvetlen gyártási segédberendezésekre (pl.: kovácsoló manipulátorok, nagyolvasztó dugaszoló gé-* pei, kemence betoló szerkezetek stb.). Az anyagmozgatás jelentősége a termelőüzemekben igen nagy, a szállítás ugyanis az üzem gazdaságosságát és az önköltséget erősen befolyásolja. Minthogy a kohászati üzemekben igen nagy anyagmennyiségeket kell mozgatni, itt különösen indokolt az anyagmozgatást a legcélszerűbben megtervezni; Vizsgáljuk meg pl. egy 6Ö0 t/nap nyersvastermelésü nagyolvasztó anyagszükségletét. Ha az érc Fe tartalma 40%, akkor az ércszükséglet a gyártandó nyersvasmennyiség 2,5-azerese, vagyis 2,5 • 600 s 1500 t/nap. Ha a kokszfelhasználási tényező 1,1, akkor 1,1 . 600 « 660 tonna kokszra van szükség naponta. A salakszámot a szokásos p * l-re választva, az ércmennyiséghez kb. 0,5 . 1500 = 750 t/nap, a koksz hamutartalmának elsalakosltásához pedig kb. 0,1 . 660 * 66 t/nap mészkő szükséges. A nagyolvasztóba adagolandó szilárd betét: 1500 + 660 + 750 + 66 = 3000 t/nap. Elszállításra vár naponta a keletkezett 600 t nyersvas és a mintegy 0,9 . 600 = 540 t salak, összesen 1140 t. A napi kb. 400 va-