Könnyűipari szemle 1980/2. [antikvár]

Részlet: dr. Spilák Antal Az MSZMP XII. kongresszusának útmutatásait követve Pártunk minden kongresszusa történelmet és jövőt formáló esemény, a párt és egész népünk életének kiemelkedő jelentőségű tanácskozása. A XII. kongresszuson és az előkészítés folyamán az ország, sőt a világ színe előtt vettük számba eredményeinket, feltártuk gondjainkat, vázoltuk a jövőt, megjelölve a továbbhaladás módját. A kongresszusi előkészületek, az irányelvekről kibontakozott demokratikus és konstruktív alapszervezeti viták és pártértekezleti tanácskozások nyomán közvéleményünk tisztábban látja helyzetünket, s reálisabban ítéli meg azt. Mindez jelentékenyen hozzájárul vívmányaink, eddigi eredményeink fokozott megbecsüléséhez, s ahhoz, hogy a nehezebb körülmények között is kifejeződjön népünk eltökéltsége e vívmányok védelmére és tenniakarása a további eredmények elérésére. Az egész országban kibontakozott felszabadulási és kongresszusi munkaverseny-vállalások a dolgozók aktív cselekvésben megnyilvánuló egyetértését fejezték ki pártunk politikája mellett. A kongresszus munkájának középpontjában a gazdasági kérdések álltak, nem elszigetelten, hanem szoros összefüggésben a társadalmi fejlődés, az életszínvonal alakulásával. Egységes volt az álláspont, hogy a gazdaságot ért külső hatásokat jobb munkával magunknak kell ellensúlyoznunk, jobban alkalmazkodva a valóságos viszonyokhoz, felnőve a nagyobb követelményekhez. Kádár János elvtárs a gazdasági építőmunkát értékelve, megállapította: „Szocialista népgazdaságunk alapjainak szilárdságát és életképességét bizonyítja, hogy az elmúlt három évtized legsúlyosabb külső hatását is képesek voltunk elviselni. Látnunk kell azt is, hogy a külső gazdasági feltételek kedvezőtlen változása élesebben megmutatja népgazdaságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit. Az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a termelés hatékonyságának javulása, a termelési- és termékszerkezet korszerűsítése elmaradt attól az ütemtől, amit a helyzet megkövetel, s amit népgazdaságunk jelenlegi műszaki, technikai színvonala már lehetővé tesz." Gazdasági helyzetünknek ez a tömör megfogalmazása a könnyűiparra is érvényes. A XI. pártkongresszus határozatai alapján kimunkált V. ötéves népgazdasági terv a könnyűipari ágazatra azt a kötelezettséget rótta, hogy az ágazat fejlesztését a termelési tényezők hatékonyságának erőteljes növelésével, az értékesítési arányok jelentős átcsoportosítása mellett biztosítsa. A korábbinál fajlagosan kevesebb beruházással és munkaerővel; tehát a kapacitások jobb kihasználásával, a termékszerkezet korszerűsítésével, korszerű üzem- és munkaszervezéssel, hatékonyabb gazdálkodással. Megállapíthatjuk, hogy a könnyűipari ágazat legfontosabb területein sikerült a kívánt feladatokat megvalósítani. A termelés mérsékelt növekedési üteme a lehetőségekkel összhangban van. A tervezettnél kisebb ütem alakulásában több tényező közrejátszott. A növekedési ütem volumen-szemléletét a struktúra átalakítás és az egyensúlyi helyzet javítása követelményének kellett alárendelni. Az ágazat létszáma a tervezettnél jobban csökkent; az értékesítési lehetőségek, mind a belföldi, mind a nem rubel elszámolású piacokon a vártnál kedvezőtlenebbek voltak, amihez az is hozzájárult, hogy a megváltozott körülményekhez nem tudtunk elég gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni, időben megtalálni azokat a módszereket, eszközöket, amelyekkel gyorsabban feltárhattuk volna belső tartalékainkat. A termelési struktúra módosítás célkitűzéseivel összhangban, a növekedési ütem dinamikája az egyes alágazatokban eltérő volt. Az átlagosnál jobban fejlődött a bútor-, a papír-, a nyomdaipar, valamint a kötőipar. Alig egy százalékot haladta meg az átlagos évi növekedés a ruházati alágazatban, azon belül a textiliparban. 3