Konstrukciós és technológiai szempontok a korszerű méretpontos öntvények gyártásánál [antikvár]

Az öntészet az utóbbi évtizedekben a kémia, a fizika és a matematika szoros összekapcsolódása révén rohamos fejlődésnek indult. A gyors fejlődést elősegítette a kémiai, a metallográfiai, a mechanikai, de főleg a roncsolásmentes vizsgálati módszerek korszerűsödése és kiterjedtebb alkalmazása, továbbá nem kis mértékben a dermedés fizikokémiai vizsgálatának eredményei és kialakult elmélete [1] (a zárójelbe tett számok a felhasznált forrásmunkákra utalnak, lásd a 79. oldalon), az új formázóeszközök és új technológiák bevezetése, végül a korszérű olvasztás meghonosítása. A szerkesztők örömmel üdvözölték az öntészet nagyarányú fejlődését hiszen módot találhattak arra, hogy új szerkezeti anyaggal, merészebb kivitelezésű eljárásokkal, kisebb öntvénysúly mellett nagyobb hatásfokot érjenek el. Például a 12 hengeres V-motor 1953-ban 450 LE teljesítménnyel 4600 kg súlyú volt (10.2 kg/LE), ma ez 500 LE mellett csak 3600 kg (7,2 kg/LE). Ehhez hasonló holland motor, a RUBN 16/12 típus, 915 LE mellett 3050 kg (3.33 kg/LE).