Korszerű szövőelőkészítő technológiák és gépek [antikvár]

A szövés előkészítés egykorú a szövéssel. Jelenlegi komplex gépesített formájában azonban legfeljebb száz éves múltra tekint vissza. A mechanikai szövőgépet dr. Edmund Cartwright 1785-ben találta fel, de az első irezőgép csak 1802-ben készült el Stockportban (Anglia) Thomas Johnson szövő közreműködésével Radcliffe és Ross gyárában. Addig a lánc irezése a szövőgépen történt és a szövéssel gyakran le kellett állni, hogy a következő szakasz irezését elvégezhessék. Az első irezőgép nem bizonyult végleges megoldásnak és a mechanikai szövőgép átütő győzelmét csak a láncelőkészítés kulcsműveletének, az irezésnek végleges megoldásával, az 1860-ban feltalált ireződobbal érték el. Ettől számítható tehát az előkészítés mai, végleges formájának kialakulása is. A szövődében feldolgozott nyersanyag a fonal, amelyet a fonoda a szövödei felhasználásukra megfelelően lánc, vagy vetülékfonal céljaira különböző sodrattal készít. A fonodában készült csévéken levő fonalmennyiség azonban nagyon kicsiny, ezért ezekből gazdaságosan megfelelő hosszúságú és minőségű láncot előkészíteni nem lehet. Ezért az előkészítő üzem a fonoda és szövődé közötti összekötő kapocsként a fonodái csévékről a szövőgépen gazdaságosan feldolgozható kiszerelési formákban (lánchenger - vetülékcséve) előkészíti a lánc és vetülékfonalakat. A szövőüzemek technikai fejlődése során kialakuló előkészítő üzemekben a fonalak feldolgozása hosszú ideig empirikus tapasztalatokon alapult. Jelentős változást műselyem és szintetikus fonalak megjelenése hozott.