A Magyar Államvasutak Egészségügyi Intézményeinek Tudományos Közleményei 1945-1955 [antikvár]

A felszabadulás huszadik évében olyan kötet kerül a vasútegészségügy kérdéseivel foglalkozó - az évente 406 millió utast és 100 millió tonna árut szállító vasút - , illetve vasutas dolgozók egészségügyi helyzetét érdeklő olvasók kezébe, amely kötetből nemcsak tartalma, de az írók összetétele alapján is megállapítható a fejlődés, a haladó gondolkodás, így a tartalomból megállapítható, hogy a felmerült illetve felmerülő problémák megoldása egyformán feladata minden egészségügyi dolgozónak, korra, és nemre való tekintet nélkül. Ennek a feladatnak felismerését látjuk az írók összetételét tanulmányozva, amikor köztük találjuk az orvosnőt, a fiatal alig egy-két éves diplomával rendelkező orvost, a tizenöt - húsz gyakorlati év és szakképzettség birtokosát mint kollégát és nemcsak eredményekben, tapasztalatokban gazdag, de irányító munkatársként találkozunk az idős és tudós kutatókkal, akiknek elődjei a felszabadulás előtt megközelíthetetlen távolságban éltek beosztottjaikkal szemben, de a betegekkel is, főként ha ezek nem tartoztak a kiváltságosak környezetéhez. Ami a tartalmát illeti, szem előtt tartja a megelőzés fontosságát és bátran nyúl olyan kérdések tanulmányozásához is, amely nemcsak az üzem, a vasút területén vár sürgős megoldásra, hanem a lakosság mindennapi életében is egyre inkább kellemetlen, sőt súlyos következményeket idéz elő, pl. a zaj-ártalom és az ezzel járó hátrányok az emberi szervezet szempontjából. Az utóbbi években nemegyszer találkoztunk nemcsak tudatlanságból, de hanyagságból származó tömegmérgezési jelenséggel is. Főleg üzemi konyhák (ételmérgezés) vonalán. A kérdés felvetése sőt továbbtárgyalása, tudományos szinten történő tanulmányozása több szem-pontból is indokolt. Ma már egyre inkább komoly gondot okoz az üzemi konyhákkal szembeni jogos igény kielégítése. Gondolok itt az egészségügyi előírások szigorú betartása, betartatására a meglevőknél, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az ellátottaknál lényegesen nagyobb számú dolgozó ma még nem tud részesülni ennek az intézménynek jóságából. Ez az igény viszont semmi esetre sem csökken, hanem egyre nagyobb mértékben növekszik. Az egyenlő elbánás, illetve ellátás elvén alapszik népgazdaságunk ez irányú feladata. Ugyanakkor komoly gazdasági problémája is. Csak elismeréssel kell szólni a kötetben található tanulmányról, a javaslatról, az együttműködés szükségességének felvetéséről a különböző egészségügyi és gazdasági szervek vonatkozásában.