A nagy vasút [antikvár]

Vasúttársaságaink azzal a szemérmetlen hazugsággal ámítják a népet, hogy a vasutak boldogulása egyben az ország boldogulása is! Láttuk és látjuk, hogy ez a szofizma hová vezet. A vasútmágnások minden földi jóban dúskálnak, a tizennégymillió munkanélkülinek pedig felkopik az álla! Erről azonban bölcsen hallgat a krónika... A nyomortól való félelem - amerikaszerte - akkora, hogy csaknem mindenki térden csúszik, nehogy elveszítse kenyerét. Jaj neked, ha fel merészelsz lázadni a vállalt ellen! Trösztökkel és bankokkal hadakozni jogaidért! Kitekerik a nyakadat, feketelistára helyeznek, gyárból-gyárba üldöznek! "Jogi" és egyéb kémosztályaik révén felderítik "multadat" és kiszimatolják, miféle "bűnöket" és gaztetteket" követtél el. És nemcsak a gyárakból tiltanak ki: szomszédaidat és barátaidat is óva intik tőled és mindenki úgy kerül majd, mint a leprást." Ezekkel a kemény szavakkal bélyegezte meg Amerika egyik legnagyobb írója: Theodor Dreiser, az amerikai vasúttársaságokat. És amiről - mint Dreiser mondja - "bölcsen hallgat a krónika", azt írta meg Alexander Saxton ebben a regényében.