A vasúti utazás története [antikvár]

1. A hajtóerők gépesítése Az ipar a népek életének része lett. Marc Séguin, 1839 A gőzgép 18. századi műszaki fejlődése nyomán végigkövethető, hogyan szabadult meg a modern termelési mód a szerves természet korlátaitól.1 A gőzerő gazdasági hasznosítása a 18. század elején Newcomen atmoszferikus gőzgépével vált először lehetővé. A gépet a Newcastle környéki szénfejtőkben használták, hogy a vizet kiszivattyúzzák az egyre mélyebb fejtési rétegekből. Newcastle környéke tekinthető az első európai ipari tájnak abban az értelemben, hogy a szén - az európai gazdasági kultúrát korábban meghatározó fa ásványi helyettesítőanyaga2 - itt nemcsak a táj arculatára nyomta rá bélyegét, de arra a technikára is, amellyel kibányászták. Dániel Defoe például, aki kétségtelenül ismerte kora gazdaságának csúcsát, Newcastle környékén 1 A „szerves természet korlátaitól való megszabadulás" kifejezést Werner Sombarttól kölcsönzőm, aki ezt ismételten használta. (Pl. Moderner Kapitalismus, II., 215-216., III., 97.) Ez az emancipáció új anyagok és energiaforrások használatán nyugszik. A fát, ezt az építő- és fűtőanyagot a vas és a szén helyettesíti; a szél, a víz és az állatok energiáját olyan erők váltják fel - mindenekelőtt a gőzenergia -, amelyek „egyrészt szabadon előállíthatók és sokszorozhatok, másrészt mesterségesen is létrehozhatók a természet szervezőfolyamatainak segítségül hívása nélkül". (Uo., II., 100.) Lewis Mumford az alapanyagok és energiaformák, valamint az ezekkel összefüggő technikák világtörténeti szerepváltására teremtette meg az eotechnika és a paleotechnika kifejezést. Ezeket így definiálja: „Az eotechnikus szakasz a víz-fa-komplexum, a paleotechnikus szakasz a szén-acél-komplexum" (Lewis Mumford: Technics and Civilization. New York, 1963,110.). 2 A fa általános használatáról az ipari forradalom előtti Európában lásd Sombart: Moderner Kapitalismus, II., 1137. „A fa a kultúrlét minden területére behatolt, a gazdasági élet minden ágában a virágzás előfeltétele volt, és annyira minden tárgy alapját képezte, hogy a 19. század előtti kultúra kimondottan fa jellegű: anyagi-érzéki jellegében is 'organikus' marad" - írja Sombart, aki szerint a fakészletek kimerülése a 18. században az ipari kapitalizmus kialakulásának fontos, ha nem a legfőbb ösztönzője volt. (Uo., 1138.)