A világ nagy vitorlásversenyei [antikvár]

Pete Goss A vitorlázás személyes kihívás - függetlenül attól, hogy csapatban vagy egyedül hajózunk a vitorlázók teljesen kifacsarják magukat, mind testileg, mind szellemileg. Harcolnak a természet erőivel, melyek folyamatosan próbára tehetik - és teszik is - őket, mégpedig meglepetésszerűen. Ez egyben azt is jelenti, hogy fenntartás nélkül bíznak a hajójukban, mely az erőpróba kellős közepébe repíti őket. Én személyesen is átéltem egy remek vitorlásverseny leírhatatlan izgalmát és azt a végtelen meghatottságot, ami ezzel jár. A tengeren kerültem válságos helyzetekbe is, melyeket a megindító emberi sorsokon keresztül oly kifejezően ír le ez a könyv. A Vendée Globe föld körüli verseny betekintést engedett abba a precíz felkészülési munkába, ami elkerülhetetlen egy ilyen verseny előtt, s nyilvánvalóvá tette, mekkora összpontosításra s milyen céltudatos eltökéltségre van szüksége egy szólóvitorlázónak. Ugyanakkor az olyan csapatversenyek, mint a British Steel Challenge, arra tanítottak meg, hogy senki sem becsülheti le a csapatszellem szerepét a nehéz helyzetek közös megoldásában, amikor mindannyian a szél és a víz irgalmára vagyunk utalva, mint ahogy azt sem, milyen megpróbáltatásokkal jár a mindennapi élet, amikor a vitorlázó társakkal szoros közelségben élünk a rideg körülmények között. Természetesen személyes tapasztalatokból tudom, milyen lelki gyötrelmeken megy át az ember, amikor egy ambiciózus terv leküzdhetetlenül nagy és váratlan akadályba ütközik, még mielőtt igazán belevágnánk megvalósításába. Gondolok arra a jól ismert balesetre, amikor 2000. március 28-án 36,5 méteres (120') katamaránom, a Team Philips bal oldali teste megrepedt és leszakadt a tengeri próbák során, amikor a Jules Verne Trophyra készültem. Két év intenzív tervezői és építési munkái után darabokra törtek az álmaink. Mindez éles megvilágításba helyezi azt a tényt, hogy csupán egy vékony szál köti össze a vitorlázót a hajójával (ahogy Paul Larsen versenyzőtársam találóan összefoglalta: „A jövőd mindössze néhány szénszálon függ"); kihangsúlyozza továbbá a testi és szellemi tényezők alapos vizsgálatának szükségességét. Azonban azzal vigasztalódhatunk, hogy mindez nem a Csendes-óceán déli részének közepén történt, ahol a jeges víz miatt a baleset halálos következményekkel járt volna. Nos, Mike Calvin szavait idézve: „Az álom nem halt meg. Csak fel van függesztve." A tény mégiscsak az, hogy a világ óceánjain lejátszódó drámák ellenére a verseny izgalma továbbra is vonz bátor embereket, akik a legszélsőségesebb esetekre is felkészültek. A jelen könyvben szereplő versenyeket eredetileg az „elsőnek hazaérő" hajó győzelmére írták ki. Ám manapság a hendikep rendszer kiegyensúlyozza a kisebb, illetve a nagyobb, high-tech jachtok (utóbbiak hihetetlen büdzsével rendelkeznek) győzelmi esélyeit - a becsületesség szellemében, s hogy minden versenyzőnek egyenlő esély jusson. A hendikep gondolata bevált. Ám az izgalom, mely például a „no limit" alapszabályú The Race velejárója, arra bátorít, hogy vakmerően toljuk ki képzelőerőnk határait - mindezeket az érzéseket nagyszerűen adják vissza e csodálatos könyv szövege és remek fotói.