Egyedül a felhők felett [antikvár]

Részlet a kötetből: "A repülőgép alatt a dombok már belevájták árnyékuk barázdáit az alkony aranyába. A síkok fényleni kezdtek, apadhatatlan fénnyel, ezen a tájon éppúgy nem szűnnek meg ragyogni, ahogyan tél multán nem szűnnek havakat ontani. És Fabien, a pilóta, aki a patagóniai postát hozta Délről Buenos-Ayres felé, úgy vette észre az este közeledését, ahogyan egy kikötő vize: a tiszta nyugalomból, a könnyű függönyökből, amelyeket csak alig rajzoltak ki a békés felhők. Végtelen, boldog öbölbe lépett. Úgy tűnt, hosszú sétát tesz ebben a nyugalomban, akár egy pásztor. A patagon pásztorok kényelmesen baktatnak egyik nyájtól a másikhoz: egyik várostól a másikig haladt, az apró városok pásztora volt. Kétóránkint találkozott eggyel-eggyel: a folyók partjain ittak vagy mezőiken legelésztek."