Ember az úton [antikvár]

E kötet írásai elsősorban azokhoz szólnak, akik - hivatali munkájuk végzése során vagy társadalmi aktivistaként, illetve mint a belügyi munka önkéntes segítői - a közlekedésbiztonság kérdéseivel foglalkoznak. Az „Ember az úton" - lehet figyelemfelhívás is (például az „Ember a vízben" szinonimájaként.) Ám lehet egyfajta vágy kifejeződése is: ember legyen, maradjon, minden közlekedő. S nem csak abban az értelemben, hogy ne veszítse el értelmetlenül az életét, de olyan szempontból elsősorban, hogy minden körülmények között őrizze meg emberségét. A kötet első részében olyan - rövidebb terjedelmű - cikkek, glosszák, beszámolók olvashatók, amelyek konkrétan felhasználhatók a közlekedésbiztonsági oktató-nevelő, felvilágosító, meggyőző és propaganda munka végzése során. Aktuális, vagy rendszeresen ismétlődő veszélyekre, veszélyes helyzetekre irányítják a figyelmet ezek az írások. Bemutatják azokat a veszélyes embereket is, akik koruknál fogva még, vagy már képtelenek önnön biztonságukra ügyelni - és megkönnyítik azok megértését is, akik (bár koruk szerint felnőttek) személyiségükben hordozzák a permanens veszélyt, az önmaguk és mások veszélyeztetése iránti hajlamot.