Jó leszállást! [antikvár]

Részlet a könyvből: "Sötét felhő húzódott nyugat felé. Friss keleti szél kergette, hol lassan úszott, hol kavargott, ahogy a szél fütyülte a nótát. Egy távoli darabja azonban megakadt az ég peremén, mint a menekülő csavargó köpenye az átugrott palánkon. A Nap utólérte a lila foszlányt és belémerült. Hol itt, hol ott csillant át a véres aranygolyó a szegényes, foltos felhőtakarón, viola, meg szelíden mosolygó kékeszöld fényt hintve a búcsúzó földre. A látóhatáron húzódó dombok kék hulláma összeolvadt az álló alkonyati felhővel, s most olyan volt benne a Nap, mint sötéten tátongó óriási kovácsműhely mélyén a vörösen izzó vas. A szürkülő homályban egy szekér kaptatott föl a veszprémi út felől. Száraz kereke fáradtan meg-megroppant, mert a ló vontatottan lépkedett a lejtő derekán. Oldala-saroglyája néha nagyot reccsent, a mély kerékvágásban úgy nyekergett a döcögő szekér, mint énekes koldus torkában az éhség..."