Királyi vonatok [antikvár]

Részlet: - Kócos, gyere már! - hallatszott Copfos türelmetlen hangja messziről. Kócos jobbnak látta, ha lassan elindul, és megkeresi a tündérlányt, mielőtt az végleg dühös lesz. Pedig olyan szívesen üldögélt volna még a fa tövében nézelődve! Az előbb mókust látott, ahogy télire való élelemmel a szájában szaladt az odúja felé, most meg percek óta egy sünit követett a szemével, aki a földre hullt színes falevelek közt küzdötte magát előre a téli vacka felé. A lenyugvó nap gyengéden átsütött a fék egyre gyérülő lombja között. - Olyan szép este van ma! - sóhajtotta -de nincs mit tenni, el kell Indulnom. Copfos igazi felfedező, nem olyan szemlélődő alkat, mint én. Állandóan mozgásban van, mindent meg akar Ismerni, és lehetőleg mindent azonnal. Ahogy mindez átfutott Kócos fején, már oda Is ért Copfos mellé. - Kócos, Te Is hallod azt a szép zenét, amit én? - kérdezte Copfos szinte remegve az Izgalomtól. Kócos kicsit behunyta a szemét, hogyjobban tudjon koncentrálni, és ő Is meghallotta. Kétségtelenül valami nagyon szép zene szólt, jó ritmusú, amire legszívesebben táncra perdült volna. - Gyere, nézzük meg honnan jön! - hívta Copfos, és már el Is tűnt a park fái között. Kócos sietve libbent utána. Pár pillanat, és a park véget ért. Ott találták magukat egy nagy útkereszteződésben, amelynek túloldalán hatalmas, gyönyörű épület magasodott. A kezdődő szürkületben az épület szépségét már több lámpa emelte ki. A zene az épületből jött, és most, hogy Copfos közelebbről hallotta, már fel Is ismerte a ritmust, és bátran kijelentette: - Kócos, ez keringő. Emlékszel, amikor a múltkoriban zenei esten voltunk a parkban? Ugyanilyen ritmusú zene szólt, akkor azt mondták, hogy ez a keringő. És én ezt mennyire szeretem! A könyv szövegében vastag betűvel és zöld színnel Jelölt szavak, kifejezések magyarázatát a könyv végén lévő .Szómagyarázatok" című felyezetben (»»» 44.oldal) találod, ha valamiről a könyvben másutt Is olvashatsz, annak oldalszámát Kis piros nyilakkal »»» Jelöltük. 4