Közlekedés és hírközlés [antikvár]

Részlet: A dualizmus korának kiemelkedő hazai fejlődése nem érthető meg a reformkor nagyon is figyelemre méltó kezdő lépései, de még inkább az abszolutizmus idején bekövetkezett közlekedésfejlesztés nélkül. A reformkor öröksége A reformkor közlekedési örökségében az első gyakorlati eredmények is fontosak, de még fontosabb, hogy a közvéleményben fokozatosan uralkodóvá vált a jobb közlekedés nélkülözhetetlenségének, a gazdaságot, a kereskedelmet fellendítő szerepének felismerése. Olyan jelentős eredmények jelzik ezt, mint az 1825/27. évi országgyűlés közlekedési javaslata (noha ezt az országgyűlés nem tárgyalta), az 1832-36. évi országgyűlésen elfogadott XXV. törvénycikk, az első vasúttörvény, valamint Széchenyi István (1791-1860) művei, közülük is főleg az 1848-ban készült és az országgyűlésen is jóváhagyott "Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérűl" című munkája. Ennek bevezetőjében olvasható: "Közlekedések nem képezik az ország velejét ugyan, de csak olly hatások van, mint valami élő test vérereinek." Széchenyi és hívei közlekedéspolitikai eszméinek ugyan a korszak gyakorlati közlekedési eredményeiben is alapvető szerepük volt, de messze túlmutatnak ezeken.