Közlekedési ismeretek [antikvár]

BEVEZETES Az eddigi iskolai tanulmányaitokból és könyvek olvasása során sokszor hallottatok arról, hogy az emberiség régmúlt történetét végigkíséri a helyváltoztatási igény. Őseink főleg az élelmiszer megszerzése miatt kényszerültek arra, hogy elhagyják lakhelyüket, hazahordják a megszerzett élelmiszereket. Később, amikor egyik embercsoport állattenyésztéssel, a másik földműveléssel, halászattal meg vadászattal foglalkozott, ki kellett cserélni a termékeket egymással, azt el kellett szállítani egyik szálláshelyről a másikra. Az ősember rendkívül sok időt töltött el a szállítással, ugyanis eleinte gyalogosan cipelte a megszerzett vagy megtermelt táplálékot. Nagyon fáradságos munka volt ez, mivel nem voltak utak, sokszor sűrű növényzet vagy sziklák között kellett mennie. Nagy kerülőket kellett tennie ahhoz, hogy megközelítse szálláshelyét. Mentetek már sáros úton vagy sziklás területen, bizony ez nagyon fárasztó dolog. Azt is tapasztalhattátok, hogy az 5—6 kilós iskolatáska is nehéz, ha hosszú úton kell vinni. A végén úgy érzitek, hogy talán már 15 kilóra is növekedett a súlya. Az ember mindig arra törekedett, hogy a legrövidebb úton és a legkevesebb akadályba ütközve jusson el úticéljához. Azonos útirányokon haladva, kitaposott ömgnyeken érte el otthonát. Ezek a mai utak ősei. Még ma is találtok hegyes, erdős kirándulóhelyeken kitaposott csapásokat, gyalogutakat. Az ember nem törődött bele abba, hogy fáradságos munkája "után még a terhet is cipelje. Ezért a megszelídített állatok egy részét a teherhordás szolgálatába állította. Ilyen teherhordó há-