Közúti üzemtan I. [antikvár]

1. A személyszállítás szolgáltatási színvonala 1.1, A tömegközlekedés szerepe a fejlett motorizáció korában A motorizációs szintet a személygépjármű/1000 lakos mutatószámmal jellemezzük. A fejlődés 600-650 személygépjármü/1000 lakos értéknél következik be. A fejlett országokban a motorizációs fejlettség eléri vagy meghaladja a 400-as értéket, Magyarország hamarosan túllépi a 300-as szintet. A fejlett motorizáció korában a lakosság egyre nagyobb részének van lehetősége arra, hogy utazásaihoz a személygépkocsit használja, 400 személygépjármű/1000 értéknél ez már a lakosság több mint feléről elmondható. A telítődési állapotban is van ugyanakkor olyan réteg, amelynek nincs lehetősége személygépkocsit használni, mert - anyagi okok miatt nincs autója, - egészségügyi, életkorbeli vagy egyéb adottságok miatt nem képes gépkocsit vezetni. Ez a réteg a lakosság 20-30 %-át is kiteheti. A tömegközlekedésnek ebben a helyzetben kettős szerepe van. a) Azok számára, akiknek van lehetőségük egyéni közlekedés és tömegközlekedés közötti választani, magas színvonalú, vonzó szolgáltatást kell nyújtania azért, hogy a tömegközlekedés igénybevétele magas szinten fennmaradjon, mert ezzel mérsékelhető a forgalmi zsúfoltság, csökkenthetők a környezeti ártalmak és az energiafelhasználás, valamint csökkenthető a közlekedési balesetek száma. Az ebben a körben érintett utasok helyzetéből kifolyólag a minőségi jegyeknek van nagy szerepe, a tömegközlekedésnek „minőségi szolgáltatást" kell nyújtania. b) A más utazási lehetőséggel nem rendelkezők számára a tömegközlekedésnek az alapvetően fontos, az életvitelhez nélkülözhetetlen utazásokat kell lehetővé tennie. Ezek lehetnek kis volumenűek és ezért számos esetben ráfizetésesek. Ebben a körben nem a személygépkocsi használattal versenyképes szolgáltatási színvonal biztosítása áll a középpontban, hanem az adott igényeknek való konkrét megfelelőség. Az igénybevevők ezen csoportja számára fontos szempont a megfizethetőség, az alacsony tarifaszint is. E kettős követelményből sajátos ellentmondás származik. A magas szolgáltatási színvonalat biztosító tömegközlekedés költségei is magasak, a tarifát ugyanakkor nem célszerű ehhez a magas költségszinthez igazítani, mivel ez - egyrészt méltánytalan lenne azok számára, akiknek a tömegközlekedés az egyetlen utazási lehetőségük, - másrészt a magas tarifa az utazási lehetőségek közötti választási lehetőséggel rendelkezők számára is elriasztó hatású.