Repülő emberek [antikvár]

Fedlap mentén a ragasztás sérült.
A ​magyar repülő emberek is gyakran nekitámaszkodtak ócska gépüknek, de az korábban volt, még a kényszerleszállás előtt. A gép ugyanis gyakran meg sem mozdult vagy csak gurult, gurult .. . Ostoba rímfaragókat ihlettek gúnyos versikékre: „Repül a fecske, repül a gólya, Repül a franciák Bleriotja, Repül a Paulhan, repül a Latham, Warhalowsky is repül már tán, Repül a gólya, repül a fecske, A német sas, az olasz kecske, Csak a szegény magyar turul – gurul." Egykoron királyt választottak Rákos mezején. 1909-ben viszont a repülő emberek keresték fel e nevezetes helyet. Bekerítették egy darabját, s deszkabódékat állítottak fel. Ingvászonból, zongorahúrokból és levetett motorokból barkácsolták bukdácsoló gépeiket, s mekkora csodának számított, amikor az öt méterre felemelkedett a földtől. Ám az a maroknyi közönség, aki kilátogatott a rákosi reptérre, látott már nagyobb csodát is. Ha néha mégis tapsra ragadtatta magát, az inkább bölcs elnézése számlájára írható. Látta a világszerte hirdetett Budapesti Nemzetközi Repülőversenyen felvonuló külföldi pilótákat. Elegánsak, jóképűek voltak, s motorjuk hangja messzire zengett. Dicsőség, gazdagság követte őket és persze szerelők hada. Hogyan is hasonlíthatók hozzájuk a magyar repülő emberek? Ámbár Zsélyi Aladár gépét ők is megbámulták, de félnivalójuk nem sok volt, hiszen a barkácsolt gép még a verseny előtt lezuhant, s így legfeljebb csak tiszteletüket tehették a magyar mérnök-pilóta betegágyánál.