Lakóépületek automatizált hőközpontjai [antikvár]

BEVEZETÉS A távhőellátás rohamos mennyiségi fejlődése Magyarországon is szükségszerűen megköveteli, a jelenleginél korszerűbb gazdaságosabb távfűtőrendszerek létesítését. Fűtési hőenergia-, beruházási-, és üzemeltetési költség megtakarítás szempontjából optimális távfűtési rendszer csak teljesen automatizálva alakítható ki. Az ilyen rendszernek szerves része az automatizált fogyasztói hőközpont, melyekben a fűtés és használati melegviztermelés automatikusan szabályozott és amely nem igényel kézi üzemeltetést, azaz önműködően igazodik a távfűtőrendszer változó üzemi viszonyaihoz. Az automatikus hőközpontok létesítésének szükségszerűségét különösen két szempont indokolja: - Egyre nagyobb az energiatakarékosság gazdasági jelentősége és az automatikus fütésszabályozással jelentős fűtési energiamegtakaritás érhető el. - Növekszik a munkaerő hiány és nagybb városokban már alig találni a kézi üzemeltetésű hőközpontok kezeléséhez munkaerőt. Automatizált hőközpontok tervezése azonban néhány uj problémát vet fel: - A hőközpont épületgépész tervezője tervezi a szabályozó köröket is, választja ki a szabályozókészűlékeket. Bár e feladat többnyire egyszerű, és csak ritkán fordul elő olyan probléma és minőségi igény, amelynek megoldására szabályozástechnikus szakemberre van szükség, mégis bizonyos szabályozástechnikai alapismeretet követel a tervezőtől. - Automatizált hőközpont esetén az eddigi tervezési gyakorlattól eltérően, . fokozottan előtérbe kerül az egységes rendszerszemlélet. Az egyes hő- központokat elszigetelve tervezni, anélkül, hogy figyelembe ne vennénk a hőközpont működésének és kialakításának hatását a távfűtő rendszer üzemére, és fordítva a rendszer kialakításának hatását a hőközpontok működésére, nem lehet. Ennek megfelelően, amennyire a jegyzet megszabott terjedelme engedi, a szabályozástechnikai alapfogalmainak felhasználásával röviden ismertetjük a fűtéstechnika területén előforduló szabályozások tervezésének menetét. En- - 5 -