Légi rendészet [antikvár]

Az emberiség évezredeken keresztül figyelte a madarak repülését és egyre erősebb vágyat érzett, hogy meghódítsa a levegőt is. A görög mondavilágból maradt ránk Ikarosz és Daidalosz mondája, akik viaszból és madártollakból szárnyat készítettek maguknak. Ikarosz olyan közel repült a naphoz, hogy a viasz megolvadt, ö pedig lezuhanva szörnyethalt. E mondának és az ezt követő fantasztikus történeteknek nem adhatunk túl sok hitelt. Kétségtelen azonban, hogy 1882-ig, az első ,,motoros" repülőgép levegőbe emelkedéséig és azt követően is számtalan kísérletezésnek, hősies önfeláldozásnak, a repülés fanatikus szeretetének lehetett az emberiség tanúja. A repülés szeretete, az „új" elem iránti mélységes és kitartó érdeklődés tette örökre feledhetetlenné a repülés területén N. E. Zsukovszkij nevét, aki számításaival és kísérletezéseivel a repülés aerodinamikai alapjait vetette meg, és méltán érdemelte ki a „repülés atyja" címet. A repülés hosszú éveken keresztül csupán a fantaszták szűk körében fejlődött tovább és termelt ki olyan hősöket és rekordokat, mint a francia Blériot-é, az amerikai Wright fivéreké, a magyar Dobos Istváné vagy Takács Sándoré, aki a magyar repülés történetében elsőként áldozta fel életét. Külön meg kell emlékezni Asbóth Oszkárról, akit a helikopter egyik feltalálójaként tart az emberiség számon. A repülés kezdeti szakaszán inkább a hadseregek vezérkarai érdeklődtek a repülőgépek hadászati felhasználhatósága iránt, és az e talajon kifejlődött nagyobb teljesítményű repülőgépek kerültek későbbi konstrukciós módosításokkal a polgári repülés különböző ágazataiba.