Magyar Szabványosító Műszaki Bizottságok Jegyzéke 1992 [antikvár]

A közelmúltban a Magyar Országgyűlés állal is megerősített magyar-EK Társulási Megállapodás kimondja, hogy megfelelő együttműködés útján csökkenteni kell többek között a szabványosítás és a minőségtanúsítás területén Magyarország és az EK között meglévő különbségeket. A megállapodásban vállalt kötelezettségünk a piacgazdaság követelményeinek a nemzetközi elveknek és az eljárási szabályoknak megfelelő hazai nemzeti szabványosítási rendszer kialakítását követeli meg. Ez többek között azt jelenti, hogy át kell vennünk, illetőleg követnünk kell a fejlett piacgazdaságokban alkalmazott jól bevált szervezeti modelleket. A Magyar Szabványügyi Hivatal, akinek - önmaga státuszára is kiterjedően - feladata a hazai szabványrendszer átalakítása úgy gondolta, hogy a szervező munkát alulról építkezve az új szervezeti rendszer alapegységeinél, a nemzeti szabványosító műszaki bizottságoknál kell kezdeni. Ennek megfelelően 1992 elején a nemzetközi szabványügyi szervezetek szakbizottságai rendszeréhez igazodva a nemzetgazdaság különböző szakterületein, a nemzetközi szakbizottságok megfelelő tükörképeként meghirdettük a magyar nemzeti szabványosítási műszaki bizottságok létrehozását. Az eredmények várakozáson felül igazolták elképzeléseink helyességét. A több mint 900 gazdálkodó szervezet 3000 szakértője részvételével felállt 164 nemzeti bizottság léte igazolja, hogy a nemzetgazdaság egésze felsorakozott a nemzeti szabványosítás mögé és hajlandó azt támogatni. A gazdálkodók ugyanis felismerték, hogy a külpiaci helytállás záloga a nemzetközi, európai szabványokhoz való alkalmazkodás, az pedig az adott szakterület szabványállományát gondozó műszaki bizottságtól függ, hogy mikor milyen nemzetközi, európai szabványok válnak a hazai bevezetésük révén a nemzeti szabványállomány részévé. A bizottság a megfelelő fórum arra is, hogy a hazai érdekek érvényesítésére a szabványokat kidolgozó nemzetközi, európai műszaki bizottságokban lehetőség nyíljon.