LRI Repülőtéri magazin 1996. (nem teljes évfolyam) + Különszám [antikvár]

A szokásosnál is több törzsgárda elismerés Az 1995-ös év végén a megszokottnál is többen kaptak 10,15,20, 25,30, 35 és 40 éves kitartó, jó munkájukért törzsgárda elismerést. LRI-s aranygyűrűt tavaly 57-en húzhattak ujjukra - volt akiét Erdei Tamás az ünnepélyes átadáson maga húzta fel -, míg 19 kolléga kimagaslóan jó munkáért vehetett it igazgatói dicséretet a szokásos helyszínen, a Fémmunkásban. Mivel a törzsgárda díjazottak mezőnye 1995-ben örvendetesen nagy volt, több napig, több helyszínen kellett átadni az ünnepelteknek az elismeréseket. Az ünnepségsorozatra az alkalomhoz méltó díszbe öltöztetett „Fémmunkás"-rendezvény tette fel - mint évek óta mindig - a koronát A szokásos helszínen a hagyományoknak megfelelően Erdei Tamás adta át az elismerést a 25 évnél régebb óta a cégnél dolgozó kollégáknak. Az LRI-nél sokkal többen végeznek kiváló munkát, mintamennyien jutalomban részesülhetnek egy évben, így ezúttal is csak néhányan kaphattak igazgatói dicséretet, ám a köszönet minden jól dolgozó kollégát megillet - hangsúlyozta Erdei Tamás. Az igazgató ezután köszöntötte az ünnepelteket, akik legtöbbjéhez számos, munkában eltöltött év emléke fűzi, ezért nem csoda, hát, ha néha az átlagosnál is barátibb hangon szólt a kollégákhoz. Kedves Munkatársaim! Hagyományainknak megfelelően - ha kicsit megkésve - de ez évben is megrendezzük szokásos évi ünnepélyes találkozónkat. Nevezetesen, megemlékezünk a törzsgárda kerekesztendős tagjairól és igazgatói dicséretet kapnak azok közül néhányan, akik 1995-ben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Szeretném aláhúzni, hogy csak kis töredékük részesülhetett e kitüntetésben, mivel nagyon sokan messze az átlagon felül teljesítettek. Az elmúlt évek során is volt mindig elégséges tennivalónk, azonban ez az év túlszárnyalt minden elképzelhető mértéket. A beruházások száma és nagyságrendje, a minden eddigit felülmúló volumenű nagyjavítási tevékenységünk, az új törvényekhez történő igazodás és azokban való eligazodás, a korábban bevezetett juttatások megtartása, a jövő fejlődési lehetőségeinek a megalapozása és az LRI nevét fémjelző színvonal biztosítása valamennyiünktől fáradságos és szív-lélek munkát igényelt. Az év során ezt kértük, - és annak tanúságaként, hogy az elmondottakat teljesítettük - kijelenthetem, meg is kaptuk tőletek. Sokan azt vallják, hogy az élet túlhaladta a törzsgárda intézményét, én viszont nem így látom. A törzsgárdatagság számomra nem egyszerűen a vállalatnál eltöltött évek számát, hanem az igazgatósággal való elkötelezettséget a sokszor igen bonyolult körülmények közötti odaadó munkát, az erőt mutató emberi ténye- 4\T*] repülőiéri L~ I I m o c o z i n zőt jelenti. Amikor valamilyen kemény kihívás előtt állunk, lehet az akár egy nehezen megoldható feladat, vagy külső erőkkel szembeni küzdelem és végig gondolom, hogy kik azok a harcosok, akiket az LRI érdekében csatasorba lehet állítani, érdekes módon mindig a régi, az évtizedek során a munka területén együtt edződött -és most nevezzük nevén a gyereket - törzsgárdatagok, munkatársaim, barátaim jelennek meg előttem. Mert mi félszavakból is megértjük egymást. Voit Eriknek azt mondom: UTYOSZ, azt mondja, de kár volt megvenni. K. Szabó Gábornak azt mondom: EBESZ, azt mondja, mit nekem néhány száz kormánygép. Szirmák Sziszi-nek azt mondom szolgálati repülőút, azt kérdezi mennyi legyen a kedvezmény. Németh Gábortól azt kérdezem: fékhatás? Azt mondja: Ajaj! Elekes Maritól megkérdem, hogy állunk az állóeszközzel, azt válaszolja: régen volt már. Megkérdezem a Staritól, hogy működnek a berendezések, visszakérdez, mikor lesz béremelés? Azt mondja nekem Szádeczky: kirándulás, mondom tudom. Erdély és ingyen. Egyszer én is veletek mennék Azt mondja Pollák: véradás, azt válaszolom, menjen az Umann, én a vérvételtől rosszul leszek. Azt mondom a Kránitz Évának, sok az elfekvő tartalék, minek hoz be annyi vacakot, azt válaszolja, .ez az élet! Azt kérdezem a Kocsis Pétertől mi a helyezet a repülőtéri rend területén, azt válaszolja, minden rendben, csak azok a fránya madarak! Hiába lövöldözünk, robbantgatunk, mégis itt vannak. Azt mondom CEATS, azt válaszolja Moys Peti (és még többen kórusban), hogy toll az osztrákok fülébe. Nekünk saját tollúnk lesz, méghozzá aranyhegyül Végül, de nem utolsó sorban: Viktori Béla. Mi van a Minibusszal kérdésre a válasza: Nem tudom, mi összetörjük magunkat és a kocsikat, de mégis fogynak az utasok és az autók. És sorolhatnám tovább. Egyszóval, jó ez a gárda, kár, hogy már a 35 éves törzsgárda tag sem ritka, sőt Voit Erik személyében a mai napon 40 éves tagunkat ünnepelhetjük. Pedig mintha ma lett volna, amikor elmagyarázta nekem, hogy miért is kell egy LI-2-es géppel kikerülni a cumuló nimbuszokat. Nem baj, Erik! A lényeg, hogy a nimbuszunkat soha ne veszítsük el! Kedves Barátaim! Komolyra fordítva a szót. Rendhagyó ez a mai ünnepség. Nagy örömömre szolgál, hogy ez alkalommal csúcsot döntünk a kiosztandó aranygyűrűk és igazgatói dicséretek tekintetében: 57 aranygyűrű és 19 dicséret talál gazdára. A következő év - valamennyiünk számára ismert - a változások kora lesz, a hovatartozás és a szervezeti forma tekintetében egyaránt. Kívánom valamennyiünknek, hogy úgy a Kincstárhoz való átcsoportosítás, mint a gazdálkodó szervezetté történő várható átalakulás a jövőben is tegye lehetővé, hogy az LRI hasonló módon emlékezhessék meg a jól dolgozó munkatársairól, és tarthassa tiszteletben az LRI-hez hú állományát. Ehhez kívánok mindannyiunknak sok sikert és boldog új évet! Erdei Tamás az elismeréseket Újfalusi Mihály, személyzeti- és oktatási-osztályvezető és MolnárMátyás, LRI szb. titkár segítségével adta át. A hivatalos ünnepséget kötetlen, baráti beszélgetés követte. N r ; : . . ,!¦ f: Ifi ' i ¦ ' ¦ _I Az időjárás alakulása nagyban befolyásolja mindennapi életünket, és ez fokozottan vonatkozik a légi közlekedésre. A repülésmeteorológia a szakma egy speciális ága. A repülőtereken szolgálatotteljesítők, megfelelő háttérrel segítik a levegőt járó gépeket, embereket Ferihegy-pusztán 1939 februárjában jelentek meg a meteorológusok dr. Hille Alfréd vezetésével, hogy műszereikkel megkezdjék a légköri viszonyok megfigyelését. Az észleléseket 1941. október végéig folytatták. A nappali időszak óránkénti mérési adataínak az összesítése után megerősödött az az előzetes vélemény, hogy ez a terület adottságai miatt kiválóan alkalmas repülőtér építésére. A háborús években magassági mérések lebonyolítására számos alkalommal szálltak fel innen repülőgépek, meteorológussal a fedélzetükön. A repülőtér újjáépítése során 1949 októberében az Országos Meteorológiai Intézet megbízott igazgatója, Tóth Géza levélben fordult a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium lll-as légiközlekedési főosztályához. Levelében kért egy már régóta nélkülözött központi obszervatórium felépítéséhez szükséges területet. A régi sportrepülőtér területéből igényelt 5000 négyszögöles telket és 20 holdnyi „kifutó"-t, ettől keleti irányba. A minisztérium vezetése Bánhidi Antal véleménye alapján, a felépítendő obszervatórium céljára a gazdasági épület közelében lévő területet ajánlotta, hivatkozva a későbbi fejlesztésekre. „Itt egy második vakleszállópálya építését irányozzuk elő, ez nem tévesztendő össze a tervezett kettős pályák másik részével, mely nem leszálló-, hanem felszállópálya" állt a válaszlevélben. Mint ismeretes, ez az obszervatórium végül is nem itt épült fel, hanem innen nem messze Pestlőríncen, 1952-ben. A II. pálya gondolatával itt találkozhattunk először, ami különleges repülőtér-történeti dokumentumnak számít. A meteorológiai szolgálat részére helyiségek az eredeti Dávid Károly-féle tervekben már fellelhetők. A forgalmi épület csarnokrészének és a tornyok helyreállítása után az 1950 májusában megnyílt repülőtéren megkezdték a munkájukat a meteorológusok is. „A budapesti repülési osztály, mint időjelző állomás a Ferihegyi repülőtéren állomásozik és a légi forgalom központi időjelző szolgálatát látja el", olvashatjuk Hille Alfrédnek 1955-ben az Időjárás című szaklapban íródott cikkében. Ebben részletesen kifejtette a szolgálat munkáját, feladatait. Kapcsolatban voltak a vidéki repülőtereken szolgálatot teljesítő észlelőkkel, akik a Malév rádiószolgálatának segítségével továbbították a mérési eredményeiket Ferihegyre, további feldolgozásra. A Zainkó Géza A meteorológiai szolgálat története Ferihegyen m 0 fit 1 * V -'^sr^B •^!Épfes^H Vissy Károly repülőgép-vezetők szóbeli és írásbeli tájékoztatást kaptak a célállomás és az útvonal időjárásáról, valamintazok előjelzéséről. Ebben az időben „repülési időlapokon" kapták meg a hajózók az információkat. Napjaink ismertebb meteorológusai közül Bóna Márta, Illés László és Vissy Károly is többkevesebb időt töltött Ferihegyen. Vissy Károly így emlékezik vissza: - 1957-ben Miskolcon kezdtem, majd Ferihegyre kerültem. Néhány évig családias hangulatban, tapasztalt kollégákkal dolgoztam itt együtt. |ól emlékszem a ködös reggeleken az eligazítóhelyiségben toporgó hajózók záporozó kérdéseire, az útvonalon uralkodó időjárási viszonyok után érdeklődőkre. Mivel a felhasználók a kapott előrejelzésekről rövid idő múltával a tapasztalataik alapján beszámoltak, így annak beválásáról, vagy a tévedésekről gyorsan tudomást szereztem. Ezek a visszacsatolások sokat segítettek a munkám végzésében, és egyre több és több tapasztalatot szereztem. A 70-es évek elején a repülésmeteorológiai főosztály a polgári repülés meteorológiai központja volta Ferihegyi repülőtéren. Mint az 12839-es észlelőállomás kiemelt jelentőséggel bírt. Az 1968 óta radarral is felszerelt állomás az észleléseit feldolgozta, és továbbította. A bal toronyban dolgoztak P az észlelők. Különböző időtartamra, és területre vonatkozó előjelzések készítésével, kiadásával önálló szervezeti egységevolt, mintegy 40-50 fővel, az akkor már 100 éves országos Meteorológiai Szolgálatnak. Az LRI megalakulása után további műszerekkel gyarapodtak a légköri folyamatokat kutató szakemberek. 1974-től VOLMET-adásokat sugároztak a levegőben lévő repülőgépek számára a cél-, illetve a kitérő repülőterek időjárási viszonyairól. Az Elecma rendszer kiépítésével a feldolgozott meteorológiai adatok közvetlenül a felhasználók, a légiforgalmi irányítók, repültér-felügyelők előtt lévő monitorokon jelentek meg. Az automatizált mérések adatai alkalmasak kutatásokhoz, és minden igényt kielégítő tudományos munkához is. A '70-es és '80-as évek szervezeti változásai során jelentős fluktuáció volt a szakmában. Gazdasági problémák miatt az eddigi létszámnál kevesebbel, mintegy 350 fővel, átalakulva dolgozik tovább az Országos Meteorológiai Szolgálat 1991 óta. 1992 -J nyarától a repülés „kétlépcsős" rendszeren ke-® resztül kapja a meteorológiai szolgáltatást. Az 5 Országos Meteorológiai Szolgálatnál megalakul L a repülésmeteorológiai központ, és a repülőte-í reken az üzemeltetőkre bízták a helyi meteorológiai szolgálatok fenntartását. így Ferihegyen új repülőtéri repülésmeteorológiai szolgálat szerveződött. Szalma János 18 munkatársával végzi a reájuk háruló feladatokat, és az LRI légiforgalmi főosztályához tartoznak. Félóránként adják ki a „METAR" nevű, aktuális adatokat tartalmazó jelentésta repülőtér időjárási helyzetéről. Az előjelzéseket és a veszélyjelzéseket az érintett területek hasznosítják a munkájukban a földön, és a levegőben egyaránt. (Erről az LRI korábban részletesen beszámolt.) A néhány évtizeddel ezelőtti repülőgépek és azok műszerezettsége a mai színvonalnál lényegesen alacsonyabb szinten mozgott. Ebben az időben egészen más jelentősége volt a repülés számára a rossz időnek. A párás, ködös idők jóval több problémát okoztak, mint manapság. Az akkoriban még nem ismert légköri folyamatok, mint a szélnyírás napjainkban fokozott figyelmet követel magának. Ez a zivatarokkal együtt a nyári időszakban kíván nagyobb előrelátást. A télen a gyengébb látás, a csapadékok, a hó vagy az ónos eső azért még most is próbára teszi a szabadban dolgozókat, és késleltetheti, súlyos esetben rövidebb-hosszabb időre meg is béníthatja a repülőtér forgalmát. Napjaink meteorológusai folyamatosan kutatják az eddig kevésbé ismert légköri folyamatokat, hogy ezáltal is pontosabb előjelzéseket készíthessenek.