Magyar Építőipar 1988/12. [antikvár]

MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1 988. XXXVII. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1948-1988 Köszöntő helyett Szakmatörténeti elkötelezettségből fakadt az a gondolat, hogy az Ipari Épülettervező Vállalat négy évtizedének, a magyar ipari építészet fő vonulatát jelentő tevékenységének bemutatásával a MAGYAR ÉPÍTŐIPAR szerkesztő bizottsága köszönetét fejezze ki az IPARTERV-nek azért, hogy az Építőipari Tudományos Egyesület lapjának, lapunk szerkesztőségének 1952 óta, immár 37 éven át otthont ad. A négy évtized valójában nem kerek évforduló, a félszázéves visszatekintéshez még egy évtized küzdelme hátra van. Akkorra már a két, egyenként ezer megawattos reaktorával is áramot termel majd, napjaink egyik leghatalmasabb feladataként épülő atomerőmű. Most nem látnokként a jövőt szeretnénk megfejteni, hanem maradandóan rögzíteni akarjuk az elmúlt idők szakmai küzdelmeit, — a gazdaság, a társadalom, az iparfejlesztés törekvéseinek egymásrahatásában — az alkotások megszületésének történeti adatait, és mindezt, az új és újabb generációkra hagyományozni. Jóleső örömmel köszönthetjük e számunk szerzői sorában lapunk főszerkesztőjét, az IPARTERV első éveiben az állami építéstervezés és az ipari épülettervezés szervezeti kereteit létrehozó dr. Lux László egykori igazgatót, valamint dr. Szendrői Jenő professzort, aki igazgatóként és főmérnökként a nemzetközi viszonylatban is élenjáró magyar ipari építészet megteremtésén fáradozott és egész építész generációk mestereként tisztel. Azt, hogy dr. Szendrői Jenő írását most közölhetjük, jórészt dr. Pozsgai Lajosnak, az IPARTERV volt főmérnökének köszönhetjük, aki remek interjú kérdéseivel segítette azt, hogy az immár történelemnek ható közelmúlt eseményeibe betekintést kaphassunk. Takács Gyula húszonkét éven át, közel fél emberöltőn keresztül végzett igazgatói tevékenységének történeti anyagát kerek száz kéziratoldalon örökítette meg, melyből csak az általa készített tömörítvényt tehetjük olvasóink asztalára. A szakmai és gazdálkodási sikerek ellenére feszültségekkel terhes, eredményekben dús 80-as évek krónikájának megírását — jobb híján — a szerkesztő vállalta magára. Almstaier Ottó az IPARTERV vállalati tanácsának elnöke, Ybl-díjas építész pedig a vállalat új irányítási formára való áttérésének rövid történeti összefoglalását adja. A szerzők sorában az egyik legnehezebb feladatra Bajnay László építészfőmérnök vállalkozott, akinek kimagasló tervezői munkásságát állami-díj Is fémjelzi, s mindmáig alkotó építészként dolgozik, folytatja a nagy elődök szellemi örökségére támaszkodva az IPARTERV építészeti tevékenységének szakmai irányítását. Közvetlen hangú írásával tisztelt meg bennünket dr. Böhönyey János, aki az ötvenes évek kezdetén számos jeles ipari épület tervezője volt, majd visszatérve az IPARTERV-be főmérnökként munkálkodott, miközben mind a hazai, mind a nemzetközi építészet szakmai szervezeteinek vezető posztjain nem csupán az IPARTERV, hanem az egyetemes építészet érdekében végezte és végzi tevékenységét. Szittya Béla igazgató, aki az új vállalatirányítási formára való áttérés és az önállósulás tűzpróbáját követően, választás útján került a vállalat élére, Európa és a világ térképére rendezte a négy évtized exporttervezési munkáinak eredményét. Lehet, hogy mint szerkesztő, immár huszonötéves ipartervi múlttal, kissé emelkedettebb gondolatokkal és szándékkal összefogott lapot adok a szerzőkkel együtt az olvasó kezébe. Legyen ennek kézzel fogható alapja az az impozáns felsorolás, amelyben az IPARTERV és mérnökei jelentősebb hazai és nemzetközi elismeréseinek egész sorát teszi jól eső érzéssel a negyven év mérlegére. Az is lehet, hogy az alkotó munka küzdelmei, kudarcai, a vállalati célkitűzések sikertelenségei csak a sorok között olvashatók ki a visszaemlékezés természetes sajátja ez. Kötetnyivé duzzadna a terjedelem, ha a tervezők felsorolását mindenütt megtennénk, ha feltüntetnénk mindazokat a vállalatokat, akiknek a technológiai tervei, speciális szakismerete, kivitelező, gyártó, szerelő tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy ezek a beruházások megszülethettek. Itt kellene említeni mindazokat akik üzemeltetői, használói, építtetői minőségükben segítették ezt a munkát. Nélkülük nem lett volna teljes a mű, köszönet illeti tehát az ő munkájukat is. E helyen kell megköszönni a régmúlt idők történeti adatainak feltárása érdekében dr. Kelényi Imre jogtanácsos által végzett tevékenységet, aki a vállalat alapító tagjaként tette meg visszaemlékezéseit, valamint Balassa Ferenc, Acél Márta, Bognár János és Szathmáry Zoltán remekfotóit. Köszönet illet, névvel nem említve még többeket is: nélkülük szegényebb lett volna tartalmában a visszatekintés. a szerkesztő MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1988. 12. SZÁM 537