Mérnök Újság 2021. január-február [antikvár]

Papírforma Év elején vezércikket írni nem nehéz, mondjuk úgy, kockázatmentes. Néhány sor visszatekintés a mögöttünk hagyott nehéz, de eredményes óévről, néhány gondolat az előttünk álló nehéz, de reményeink szerint eredményes új esztendőről -biztos a recept. Legfeljebb nem jön be, de mindenki elfogadja, hogy a jövőre vonatkozó jóslatok mindig kockázatosabbak, mint a múltra adottak. Tavaly ilyenkor az Európai Unió és az Egyesült Királyság hosszú eljárásának végén de facto megvalósuló brexitről írtunk - nos, az idei éven (is) átívelő bizarr körtánc kissé ránk cáfolt, jelenleg arra a jóslatra merek csak vállalkozni, hogy talán most kezdjük látni a válás valós jogi és gazdasági hatásait. Jövőre pedig pontosítunk. Tavaly január közepén távoli hírekből hallottunk arról, hogy a Vuhanból indult új vírus milyen gondokat jelent Kínában. Nem igazán foglalkoztunk vele, hiszen egyértelmij-nek látszott, hogy nem ez a mi problémánk. Azt sem állítom, hogy emiatt lelkiismeret-furdalás gyötör - senki nem vette igazán komolyan. (Az pedig nem sokat segített, hogy március végén azzal volt tele a sajtó, miszerint a világ élvonalába tartozó virológusok és hálózatkutatók már régen tudtak a bajt - nos, akkor már nem kellett ezekhez a véleményekhez nagy bátorság. A múltbeli eseményekre vonatkozó jóslás magabiztossága, ugyebár ) Nem volt és most sem könnyű a lecke, olyan globális sebezhetőséget tapasztaltunk meg, ami biztosan sok tekintetben befolyásolja - talán meghatározza? - társadalmaink működését a jövőben. Most tanulunk és várunk. Tanuljuk azokat a módszereket és folyamatokat, amelyek segíthetnek a globális egészségügyi helyzet kordában tartásában. Megtanultunk maszkban járni ésdolgozni,tanuliuka digitalizáció kínálta megoldásokat. Ezek egy része biztosan erős szerepet kap a mérnökök jövőbeli munkafolyamataiban is. Az erős kényszerjelentő-sen felgyorsított néhány folyamatot. A várakozás a nehezebb része a csomagnak, mindenki szeretne tisztán látni az egészségügy és a gazdaság folyamataiban - talán nem tévedek abban, hogy a kép tisztulásához még legalább hónapokat kell várnunk. (Közben ne felejtsük el azt sem, hogy az orvosi eszközök tervezésében és gyártásában, valamint a ma legfontosabbnak tűnő vakcinációban is nagyon komoly mérnöki teljesítményre van szükség; a tervezés, gyártás, termékfejlesztés, logisztika és az informatika mind olyan területek, amelyek nélkül nem is reménykedhetnénk a megoldásban. Olyan háttérbázisról van szó, amiről sajnos nem nagyon olvasunk a sajtóban.) Mindemellett a (kényszer)di-gitalizáció, a szociális távolságtartás, a fertőzéstől és fertőződéstől való félelem, a tiltások nagyon komoly kérdéseket is előtérbe hoztak. Hogyan lehet „távoktatni" a fiatalokat, milyen hatása lesz ennek a tanulmányaikra és a tudásukra? Hogyan lehet a kényszerűen leépített szociális kapcsolatok mellett az emberek és a társadalom mentális egészségét megőrizni? Milyen mértékben helyettesíthető a finom verbális és nonverbális jelekkel, üzenetekkel teli személyes megbeszélés online platformokon? Hogyan lehet azokat a szektorokat megmenteni, ahol a korlátozások tényleges leállást okoztak? Milyen egészségügyre van szükség a jövőben? Tényleg arra kell számítanunk, hogy életünk egyes területei végérvényesen megváltoznak? Hosszú a sor, tele humán, műszaki és gazdasági aspektusokkalés kérdésekkeL A helyzetet látva biztosnak tűnik (vajon szabad ezt leírnom?), hogy kihívásokban gazdag, izgalmas év áll előttünk, reméljük, hogy az erős egészségügyi és gazdasági kényszerek mellett is eredményes munkát végezhetünk. Bízunk abban, hogy a mérnöki munka - az elmúlt időszakhoz hasonlóan - valódi motorja lehet a gazdaságnak, és a mérnöki teljesítmények elismerése terén Is előre tudunk lépni. Azt is reméljük, hogy ennek a motornak a fontosságát a nagyközönség is egyre jobban fel- és elismeri. Lapszámunk összeállításakor is ezt tartottuk szem előtt, megemlékezve a Vl-TUKl-örökségről, de emellett kijelölve a szükséges jövőbeli irányokat, lehetőségeket és lépéseket is. A jövő év eleji vezércikk témáját most még nem tudhatjuk. Akárki írja is, azt kívánom neki - és mindnyájunknak -, hogy kicsit közelebb lehessen a papírformához, mint az idei. Madaras Botond