Mérnökgeológia I. [antikvár]

BEVEZETES A inérnökgeológia tudatos kezdetét a múlt század második felére tehetjük, amikor a nagy mélyépítések megindultak és megvetették alapját a korszerű bányászatnak is. A inérnökgeológia a földtanon belül az alkalmazott földtan egyik ága. Országonként igen különböző módon fejlődött. Első tárgyba vágó munkát Keollach (1921) ina. Majd a német nyelvterületen Kranz (1922), Stiny (1922), Terzaghi-Redlich-Kampi (1929), Agatz (1936), Bendel (1944-48), Kei! (1951), francia nyelven Lugeon (1933). Gignoux és Barbier (1955) tollából jelentek meg kifejezetten mérnökgeológiai célú niunk;ik Orosz nyelven a területen úttörő volt Popov (1952), angol nyelven pedig Koymine és Judd (1957). A könyvirodaloni mellett sok száz cikk jelent meg c témakörben. 1953-ban megalakult a Nemzetközi Mérnökgeológiai Egyesület, és az 1959 óta rendszeresen megjelenő Bulletin-ében szintén helyet ad a mérnökgeológiai irodalomnak. Hazánkban a nevesített mérnökgeológia - különböző okok miatt - nagyon későn indult fejlődésnek olyan lelkes támogatók segítségével, mint Papp Ferenc. Magyarországon nagy építkezéseink nehéz alapozási, suvadási problémái voltak azok, elsősorban a vízépítés keretében és a bányászati feladatok során, amelyekben geológus szakértők is közreműködtek, s így a műszaki szakemberek valamennyire megismerték a geológia fontosságát. A hazai mérnökgeológiai kutatás azonban a gyakorlatban tulajdonképpen több száz éves múltra tekint vissza, hiszen az építési, és különösen a bányászati gyakorlat nem nélkülözhette. Magyarországon még a múlt század közepe táján is bányamérnökök adták a geológusok döntő többségét. A bányaművelés tudománya a művelés kezdetleges módja miatt állandó részletes földtani környezetismeretet igényelt. Ezért a bányászat a műszaki tudományokkal azonos fontosságú földtani ismeretanyagot követelt meg művelőitől. A bányamérnöknek igen alapos földtani ismeretre kellett szert tennie, amellyel kutatásai és bányabeli műveletei során egymagában is meg tudott oldani minden földtani problémát, sőt a földtan tudományának előbbre vitelére is vállalkozhatott. Ez a személyi egyezés magától értetődően biztosította a mérnökgeológia művelését, hiszen a földtan és a mérnöki tudományok művelője azonos személy lévén, a teraiészeti jelenségek akkor ismert mennyiségi meghatározását, fizikai és kémiai leírását is el tudta végezni. Hasonló volt a helyzet a mérnök munkáinál is. A mélyépítő mérnök minden tervezési és kivitelezési munkája során kapcsolatba került a földkéreg felső szintjeivel, ezért nem nélkülözhette az alapos földtani ismereteket. Kialakult itt is az a szokás, hogy a mérnökök maguk végezték el a szükségnek megfelelően a földtani környezet felmérését. és készítették el a várható változások elkerülésére szükséges munkálatokat. A múlt század végén, amikor egyre kényesebb szerkezetek építése kezdődött és egyre nagyobb műszaki ismeretkört igényelt a mérnöki és bányamémöki inunka, a műegyetemen a földtan oktatása csökkent, az addig kialakult gyakorlat kibővült, és a bányamémöki és mérnöki munkák során egy-egy esetben földtani szakvélemény készítésére felkérték a - főleg térképező - geológusok egy részét is. A műszaki fejlődés miatt a