Mindenki érthet az autóhoz [antikvár]

Kellemes dolgom akadt a tavasszal. Egy vadonatúj tizenhathengeres kocsit kellett "bejáratnom". Bejáratásnak nevezzük az első ezer kilométer lefutását. Ilyenkor még nem szabad a kocsival nagyon gyorsan mennünk, mert a motor egyes részei, bármily gondosan is készültek, még nem csiszolódtak egymáshoz, még nem dolgozódtak össze. De ha aztán vagy ezer kilométert szép lassan megtettünk, az alkatrészek kellően egymáshoz símulnak, felületeikről lekopik az érdesség, s így azt a végső finom kidolgozást, amit a leggondosabb és legpontosabb gyári munka sem tud elvégezni, létre hozza saját maga: a gép. Társam is volt az útra, egy ügyes autószerelő, de bizony nem sok dolga akadt. A gyönyörű tavaszban úgy suhantunk, mintha a levegőben siklottunk volna, a kocsi finom rugózása minden zökkenőt játszva egyenlített ki (no persze, azért jó út is kell hozzá), a motor pedig oly halkan dolgozott, hogy hallani is alig lehetett.