Bővebb ismertető
Előszó
Olvasóink jelen kötetben a Magyar Kémikusok Lapjában 2005. márciusa és 2008. augusztusa között megjelent .Jvlobilitás és környezet" című sorozat közleményeit olvashatják. A cikksorozat célja az volt, hogy a mobilitás egyes fő összetevőit, valamint azok előnyös és hátrányos kölcsönhatásait bemutassa a környezetvédelmi kihívások tükrében, ismertetve a fontosabb nemzetközi kutató-fejlesztő tevékenység ezekkel kapcsolatos eredményeit, és utalva a főbb magyarországi fejlesztésekre is. Röviden, a közlemények azt taglalják, hogy milyen megoldások segíthetnek bennünket Shakespeare Bolondja (Lear király, III. felvonás, 2. szín) próféciájának ( még életükben eljön az idő, amikor gyalog fogunk járni ) elkerüléséhez.
A mobilitás (élőlények és élettelen tárgyak, eszközök, anyagi javak stb. mozgása, mozgatása és szállítása) tárgyi eszközei a szárazföldi jármüvek, vízi-, légi- és többéltü (főleg halászati célú) járművek. A m. évezred elején a szárazföldi eszközök meghajtására döntően belsőégésű (robbanó) motorokat használnak. Az ehhez szükséges üzemanyagok eltérő elsődleges energia- és nyersanyagforrásokból (fosszilisek, megújíthatók és megújulok) származnak.
A belsőégésű motorokban a hajtóanyag kémiai átalakításakor (elégetésekor) számos vegyület (szénhidrogének, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, részecskék, szén-dioxid, kéntartalmú vegyületek, aldehidek stb.) keletkezik, amely a kipufogórendszeren át távozva szennyezik a környezetet. Többek között ezen szennyezőanyagok kibocsátásának is tulajdonítják az olyan kedvezőtlen környezeti hatások kialakulását, mint a savas esők, az üvegházhatás, a szmogok, a íoldközeH- és magas légköri ózonproblémák, az egészségkárosító hatások [pl. rákkeltő anyagok (benzol, koromrészecskék)] a talaj- és vízszennyezés, és az élővilág fajfenntartásának veszélyeztetése. A kedvezőtlen hatást fokozha^ák a hajtóanyagok vagy komponenseik, kenőanyagok kikerülése a környezetbe (tankolás, olajcsere, csepegés, stb.) a zajkibocsátás, a hőtermelés, a gumiabroncs kopásából származó mérgező (általában rákkeltő) anyagok, a hasznáh gépjárművek, illetőleg a részeik, például a gumiabroncsok nem körültekintően és gondosan megtervezett újrafelhasználásakor és/vagy megsemmisítésekor keletkező káros anyagok stb.
A mobilitás tehát káros hatással van az emberre és környezetére, de nélküle elképzelhetetlen az élet. Ezért a mobihtásnak, mint a fenntartható fejlődés fontos elemének a környezetkárosító hatását feltétlenül ismerni, szabályozni és csökkenteni kell.
A kötet a közúti mobilitás eszközei, a gépjárművek kömyezetbarátabbá tételének kémikusi, vegyészmérnöki megoldási lehetőségeit tárgyalja, kitérve azok kémiai hátterére, technológiájára, gyakorlati megvalósítására és értékelésére. A több mint harminc dolgozatból átfogó és időszerű képet kaphatunk a motorikus üzemanyagokról (ideértve a bioüzemanyagokat is), azok adalékairól, a motorolajokról, a gépkocsiban használt katalizátorokról és a gumiabroncsok újrahasznosításáról.
A kötetbe foglalt dolgozatok a Pannon Egyetem Ásványolaj- és Széntechnológiai Intézeti Tanszék, a MOL Nyrt. és a MOL-LUB Kfl. szakembereinek munkái. Elkészülésükben központi és kiemelkedő szerepe volt a téma nemzetközi szinten elismert művelőjének, Hancsók Jenő egyetemi tanár úrnak (Paimon Egyetem). Köszönettel tartozunk Androsits Beátának, a Magyar Kémikusok Lapja felelős kiadójának, hogy a közlemények külön kötetben történő megjelenéséhez hozzájáruh. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Magyar Kémikusok Lapja volt felelős szerkesztőjeként szerepet játszhattam a dolgozatok és a kötet közreadásában.
A fejlődés folyamatos, ezért Olvasóink -természetesen- nem lezárt, hanem abbahagyott munkát tarthatnak a kezükben. A közlések beindulásakor csupán néhány dolgozat megjelenéséről volt szó, a témák száma időközben szaporodott.
Jó szívvel ajánlom a kötetet az érdeklődők szíves figyelmébe.
Rácz László