Műanyagalapú ragasztók [antikvár]

L RÉSZ A) BEVEZETÉS Ragasztóknak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek két azonos vagy két különböző szerkezeti anyag felületét tartósan összekötik, szilárd réteget képeznek. A kötés létrehozására végzett művelet a ragasztás. A technika fejlődésével a ragasztóanyagok, ill. a ragasztás jelentősége rohamosan nőtt. A korszerű iparban vannak olyan problémák, melyeket csak ragasztással oldhatunk meg. Néhány különnemű anyag (pl. üveg—porcelán) kötése elképzelhetetlen ragasztás nélkül. Természetesen az ipar fejlődésével párhuzamosan a ragasztókkal szemben támasztott követelmények is egyre fokozódnak. A ragasztó hőállósága, fagyállósága, vegyszerállósága és ehhez hasonló követelmények legalább olyan döntőek, mint a közönséges körülmények közt mért kötésszilárdság. Az iparban az alkalmazott anyagfajták száma egyre inkább szaporodik. Ezért több ragasztófajtát kell megismerni és alkalmazni ahhoz, hogy az anyagok között azok természetének leginkább megfelelő ragasztóval létesíthessük a szükséges kötést. Igen lényeges kérdés pl. a ragasztott anyag és a ragasztó hőtágulási tényezőjének viszonya. Fontosak továbbá a nyúlási és a rugalmassági tulajdonságok. Mindezeket a tényezőket figyelembe kell venni a ragasztó megválasztásakor. A ragasztó megválasztása a ragasztandó anyag minősége mellett természetesen függ az alkalmazás körülményeitől, a feltételezett igénybevételtől, valamint a ragasztás kivitelezésekor alkalmazható technológiától is. Nagyméretű vagy rögzített tárgyak ragasztásához pl. igen nehéz melegen keményedő ragasztót alkalmazni. A megfelelő ragasztó kiválasztásához, jó kötés létesítéséhez a gyakorlati szakember számára is szükséges a tárggyal kapcsolatos alapvető elméleti kérdések ismerete. Két alapvető tényező határozza meg a ragasztott kötés tulajdonságait: a kohézió és az adhézió. Ezek számos részlettényezőre bonthatók le.