Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelye kiállításainak vezetője [antikvár]

Nógrád megye idegenforgalmi látványosságai közül a keletkezés időpontja szerint országos viszonylatban is első helyet foglal el az 1932-ben létesült balassagyarmati skanzen, a "Palóc udvar". Hollókő falumagja, az első népi építészeti rezervátum 1964-es átadása után 1965-ben nyílt meg Salgótarjánban hazánk első föld alatti szénbányászati múzeuma. Európában a nagy szénbányászati hagyományokkal rendelkező Ruhr-vidék városában, Bochumban alapították meg 1930-ban az első - a világ legnagyobb - bányászati múzeumát, ahol 80 méteres mélységben, 2,5 km hosszan kialakított vágatrendszerben közvetlenül szemlélhetők a bányagépek, berendezések, műszerek. A múzeum 1976-tól Deutscher Bergbau Museumként szerepel. A magyarországi barnakőszénbányászat egykor egyik legjelentősebb nógrádi szénmedencéjében a szén, mint energiahordozó, tájak és a tájhoz szervesen kapcsolódó települések képét változtatta meg, s dominánsan nyomta rá bélyegét Salgótarján vidékére is. Az egykori község a bányászat és az ipartelepek révén a szénmedence centrumává fejlődött. Felgyorsult az 1867-ben átadott vasútvonala révén az iparfejlődése. A barnakőszénbányászat adta 1848-tól reális alapját az energiabázisra települt nehéziparának kialakulásához s később megyeszékhellyé válásához. A szénbányászat és az ipar egyéb területei egymással kölcsönhatásban voltak. Egyik sem nélkülözhette a másik létét: a szén teremtette meg az ipart, majd a 18-19. századra oly jellemző ipari és technikai forradalom pedig egyre növekvő mennyiségben tette szükségessé a társadalom számára a szén kibányászását.