Nyersanyagkutatási módszerek [antikvár]

A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók egyre növekvő igényeinek maximális kielégítését követeli meg. Egész szocialista termelésünk - követlenül vagy közvetve - az ezeknek az igényeknek a kielégítéséhez szükséges anyagi javak előállítását célozza. Az anyagi javak termeléséhez a legkülönbözőbb anyagokra, köztük nem utolsó sorban ásványi nyersanyagokra van szükség akár energiaforrásként, akár segédanyagként, akár szoros értelemben vett, feldolgozandó nyersanyagként. Az ásványi nyersanyagok nagy népgazdasági fontosságáról - kezdve a víztől, s befejezve a látszólag talán jelentéktelen homokig, agyagig - felesleges beszélni. Nélkülük nem lehetne technika, kultúra, sőt nem beszélhetnénk nélkülük életről sem. Más nyersanyagokkal szemben különös fontosságúak az ásványi nyersanyagok speciális sajátosságuk miatt: nem reprodukálhatók, illetőleg keletkezésük üteme összehasonlíthatatlanul lassúbb a felhasználásnál, vagy eleve olyan mélységben keletkeznek, hogy emberi mértékkel nézve csak beláthatatlanul hosszú idő múlva kerülnek a felszínre. Mindezeket az ásványi nyersanyagokat a földtani kutatás, majd pedig a bányászat szolgáltatja az ipar, a népgazdaság számára.