Nyomdaipari fototechnika [antikvár]

BEVEZETÉS a) A. reprodukciós fényképezés fogalma Fényképezés alkalmával a fény képkialakító és vegjd hatású sugaraival a természet után képeket készítünk. Ezek a képek személypk, állatok, növények és tárgyak közvetlm ábrázolásai, elsődleges alkotások. Elkészítésük szabályai (képszerkesztés, távlat, égyensúly, harmónia, gondolati tartalom és annak kifejezésmódja) a szép kép elkészítésére vonatkoznak. E képek szépségét, értékét önmagukban keressiík és nem törekszünk alkotóelemei (rajz, árnyalat, szín) szempontjából azt a valósággal összehasonlítani, azonosítani. Ezt legtöbb esetben nem is lehet, mert a felvételek témája ¦— kevés kivétellel — sem időben, sem térben nem állandó s ha mégis az volna, nem állandó pl. a megvilágítása. Ennek folytán, árnyalatai, színei, árnyékai, csillogásai folytonosan változnak. Még műszaki és tudományos felvételek esetében is csak néhány jellemző tulajdonságot vagy tárgyrészietet igyekszünk azonosítani. Merőben más célja van a fényképezés egyik ágazatának, a reprodukciós fényképezésnek. Eközben sohasem fényképezünk természet után, itt a kiindulás maga is kép, amelyről reprodukcióval ismét képet kell készíteni. Az ilyen képek értékét már az határozza ineg, hogy azok milyen mértékben hasonlítanak, mennyire azonosak „eredetijükkel". Az összehasonlítás itt már kézenfekvő. A reprodukciós fényképezés eredménye akkor, ha a reprodukálandó kép maga is fénykép, kötmyen mérhető, hiszen mindkét kép azonos módszerekkel, azonos képalakító elemekből készül. Más a helyzet azonban, ha ceruza- vagy szénrajzot, víz-, tempera- vagy olajfestményt kell reprodukálni. Ezeken a grafit, a szén és a festék egészen más módon alakítja ki a képet, mint a fényképezőgép és a fényérzékeny réteg. A róluk készült képek, bár azonnal felismerhetők, sohasem azonosak eredetijükkel, mindig csak fényképek lesznek. Az eredeti képet mintegy lefordítják a fényképezés nyelvére. Lehet azonban a fényképezést nyomdaipari módszerekkel egyesíteni és akkor sokkal több lehetőségünk van azonos hatású képek kialakítására az említett képfajták esetén is. Mégpedig azért, mert a nyomtatás képalakító anyaga — a képzőművészeti alkotásokhoz hasonlóan — a papírra felhordott festék, jóllehet a felhordás módszerei merőben mások. A képnyomtatáshoz nyomóforma szükséges, ezzel juttatjuk a festéket a papírra. A XIX. században a nyomóformán a képet mindhárom nyomtatási eljárásban (magas-, mély- és síknyomtatásban) még kézi munkával készítették. Ma már a képátvitelhez, az eredeti kép rajzi és árnyalati elemeit minden nyomtató eljárásnál fotomechanikai eljárásokkal visszük a nyomóformára.