Ötszáz esztendő [antikvár]

Hess András és kora SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ „Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és kellemes." 1473. június 5-én Hess András budai ősnyomdász két rövid zárósorban foglalta össze az első Magyarországon megjelent könyv, a Chronica Hungarorum kinyomtatásának adatait: „Befejeztetett Budán az Urnák MCCCCLXXIII évében Pünkösd vigíliáján, Hess András által" Ez a mintaszerű kolofon a magyar könyvnyomtatás kezdetének egyetlen dokumentuma. A második budai nyomtatvány zárósora a mű megjelenésének évét nem említi, nyomdászára pedig csupán A. H. kezdőbetűkkel utal. Hess András neve a Chronica Hungarorumon kívül egykorú forrásban sehol nem fordul elő. Tevékenységéről, vagy a budai ősnyomda működéséről egyetlen korabeli oklevél, feljegyzés nem emlékezik meg. A Chronica Hungarorum zárósorának magyar művelődéstörténeti jelentősége az elmondottakból nyilvánvaló. Kérdésként vetődik fel azonban, hogy csupán a magyar történeti adottságok - középkori emlékeink elpusztulása - miatt oly figyelemre méltó Hess András első nyomtatványának kolofonja. Vajon a békésebb körülmények között fejlődő s így lényegesen több középkori okmánnyal rendelkező országokban pontosabban nyomon követhető a könyvnyomtatás meghonosodása? Öt évszázad távlatából érdemes ezekre a kérdésekre is választ keresni. 1472-ig, a budai ősnyomda berendezéséig, a könyvnyomtatás széles körben elterjedt Európában. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása, valamint a feltörekvő polgárság művelődési igényei következtében a gazdaságilag fejlett országokban lényegesen megnőtt a különböző iskolatípusokban képzett, a városok közigazgatásában, vagy a gazdasági életben résztvevő világi értelmiségiek tábora. A könyv egyre több ember számára nélkülözhetetlenné vált. Európa különböző részein meg kellett valósítani tehát a megbízható szövegű könyvek gyors és olcsó előállítását. A könyvnyomtatás elterjedését a találmány technikailag tökéletesen kidolgozott volta is elősegítette. Gutenberg ugyanis a könyvnyomtatás valamennyi munkafolyamatát - a betűmetszést, öntést, szedést, nyomtatást - oly ésszerűen szervezte meg, hogy követőinek módosítás nélkül, csupán el kellett sajátítani az általa megtervezett és a gyakorlatban tovább finomított eljárásokat. E mellett a nyomdászat jövedelmező vállalkozásnak bizonyult; így az 1460-as években Gutenberg hazájában már 7 városban működött nyomda.1 Német nyelvterületen kívül elsőként Itáliában hódított tért a könyvnyomtatás. A Róma mellett, Subiacóban működő nyomda alapításáról írott források nem tájékoztatnak. Az 1465-1467 között itt készült három nyomtatvány