Papiripari technológia II. [antikvár]

1, a papírgyártás története Az emberiség, fejlődése soréji sok mindent felhasznált: kövön, fán, cserépen, csonton, fémen, viaszon, bőrön, szöveten, falevélen, bársonyon, papiruszon, pergamenten örökítette meg a beszédet, gondolatot, amig eljutott a papírig. A szóbeliség laza társadalmi kapcsolatait az emberiség fejlődése során részben a papir alkalmazásával szilárdította meg, és a papir segitségével építette ki a ma fejlett társadalmi szervezetét, A kutura fejlődése elválaszthatatlan az Írásbeliség fejlődésétől, A kokorszakból barlangi rajzok maradtak fenn, az időszámítás előtti évezredekből égetett agyagtáblák, az egyiptomiaktól papirusztekercsek, Kis-Ázsiából a pergament, a görögöktől fa, a rómaisiktól fémtáblák, mig az amerikai indiánoktól a csomózás és a növényi levelek jelzik még ma is a történészek számára az Írásbeliség fejlődését. A papir azonban a kultura- és igazgatás-alakító szerepén kivül, az élet egyéb területeire is behatolt. Tisztán műszaki szempontból, a papir általában vegyi és mechanikai módszerekkel előkezelt növényi rostok kuszálásával készült, röviden rostnemez. A mai értelemben vett papir kinai eredetű és készítésének feltalálása Caj Lixn-nak, Ho Ti császár magasrangu hivatalnokának nevéhez fűződik. Időszámításunk elején, lo5-ben miután Caj Lun Lojangban kísérleteit végrehajtotta, javaslatot nyújtott be a császárnak: a nehéz bambusz tábla és a drága selyem helyett papírra Írjanak, és tervezetében ismertette a papírkészítés módját, A császár elfogadta a javaslatot és elrendelte a papírkészítés elterjesztését. Találmányának lényege röviden, hogy a növény rostjait kémiai és mechanikai uton szétválasztják, a vízzel hígított rostokból pedig olyan pépet képeznek, amelynek a rostjai rendezetlenül, összekuszálódva helyezkednek el egy bambusz szitán; e lapot préseléssel víztelenítik, szárítják, szükség szerint szivóképességét enyvezés