Bővebb ismertető
Az ásványolajban levő aszfaltos részek eltávolítása kezdettől fogva az ásványolajtechnológia egyik legfontosabb kérdése volt. Eleinte a nyers ásványolaj legkönnyebb, aránylag alacsony hőfokon forró részeinek lepárlásával ez az elkülönítés egy művelettel és egyszerűen végbement. Később azonban, amint a nyersolaj nehezebb, magasabb hőfokon forró és nagyobb molekulasúlyú alkatrészei kenési célra történő felhasználásuk révén egyre fokozódó jelentőséget nyertek, az emelkedő igények egyre nehezebb feladatok elé állították a kenőolajtermékek finomításával foglalkozó ipart.A lepárlási eljárások és berendezések tökéletesítésével és különösen a vákuum-lepárlás bevezetésével sikerült ugyan a kinyerhető kenőolaj hozamát lényegesen növelni és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb viszkozitású kenőolajpárlatokat előállítani, - azonban a fejlett lepárlási technológia mellett is belekerülnek a párlatokba hátrányos tulajdonságú aszfaltos, illetve gyantás anyagok, melyeket utólagos finomítással kell eltávolítani. Ezeknek a kevésbé állandó alkatrészeknek kell tulajdonítani a magas hőfokon, tartós üzemi igénybevételnek kitett kenőolajok nem megfelelő hőállandóságát, üledékkiválásra és kokszos lerakodások képződésére való hajlamosságát, az olaj színének - már állás közben is fellépő - romlását stb.