Rekultiváció, tájrendezés a bányászatban [antikvár]

A rekultiváció célja, értelmezése 1, A REKULTIVÁCIÓ CÉLJA, ÉRTELMEZÉSE A rekultiváció, a tájrendezés olyan szakterület, amely rendkívül sok ipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási és egyéb gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. A sokféle szakterületi kapcsolódás miatt nem egységes az értelmezése, mindenki a maga szakterületére összpontosítva határozza meg a fogalmát. 1.1. A tájrendezés, rekultiváció fogalma • Tájrendezés a bányatörvényben: tájrendezés a bányászati tevékenységgel érintett területnek újrahasznosításra alkalmassá tétele (bányászati rekultiváció) vagy természeti kömyezetbe illő kialakítása. • Az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat (4/1981 OVH rendelet melléklete): A vízi munkák befejezése után, vagy vízi létesítmények megszüntetése esetén az érintett területet rendezni kell (rekultiváció). • Rekultiváció (idegenszavak szótára) (lat): az emberi beavatkozás miatt elpusztult természeti kömyezet, különösen növényzet tudatos helyreállítása talajjavítással, ültetéssel stb. • A Kömyezetvédelmi lexikon többféle értelmét is megadja. Használati mód következtében roncsolt felszínű felületek előkészítése művelésre. A másik definíciója jóval szélesebben értelmezi a rekultivációt: természeti jelenségek vagy az emberi beavatkozás miatt módosított, ill. megszűnt táji sajátosságok helyreállítása az ehhez szükséges műszaki feladatok és agrotechnikai műveletek elvégzésével. További értelmezésében a rossz adottságú területek termővé tétele, bányagödrök, hulladéklerakók termőtalajjal fedése is szerepel. • A tájrendezés általános értelmezése: A tájrendezés az ökológiai, a műszaki, az ökonómiai ismeretek és az esztétikai elvek alapján az emberi kömyezet, a táj alakítását jelenti annak érdekében, hogy a táj élettani kondicionáló hatása, termelőképessége, használati és vizuális értéke növekedjék.