Repülés 1987. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Aki még csak a földön járt, életében legalább egyszer szeretne repülni. Még akkor is, ha ugyan szorongás fogja el a felszállás gondolatára. Vágyik rá, hiszen annyian repülnek, részesei a csodás élménynek: a magasból a kék ég alól látják a természet és az ember formálta földfelszínt, az emberi élet otthonát. Mondják: Szerencsések azok, akiknek módjukban áll sokat és sok felé repülni, a repülőgép ablakából látni országot, világot. S ezek elsősorban a pilóták. Nem veszélytelen a foglalkozásuk, választott hivatásuk, ám tiszteletet ébresztő a bátorságuk, fegyelmük, nagyfokú szaktudásuk, amellyel elszakítják a repülőgépüket a földtől, majd uralják fennt a magasban.