Simon Károly szerszám- és gépipari formatervező [antikvár]

Egy kiváló tehetségű szerszám- és gépipari formatervező, Simon Károly életművének monografikus feldolgozására vállalkozva, elkerülhetetlenül szólnunk kell az általa művelt szakma, az ipari formatervezés mibenlétéről, az e szóval fedett fogalom legalább hozzávetőleges értelmezéséről. Sem a kérdéskör történeti, sem elméleti áttekintésére természetesen nem vállalkozhatunk - ezekről részletesen és hozzáértéssel kitűnő kézikönyvek tájékoztatnak még kevésbé a fogalom pontos definiálására, amelyről egyértelmű, mindenki által elfogadott meghatározások - lévén szó viszonylag fiatal művészeti műfajról - nem állnak rendelkezésre. Egy élő, szüntelenül alakuló és változó, s egyre nagyobb hatású alkotói jelenséggel állunk szemben, amely sokféle nézőpontból megközelíthető; tárgyalni lehet mint az ipari előállításhoz kapcsolódó gyakorlati, értékteremtő munkát, s tárgyalni mint kulturális, társadalmi és etikai célkitűzések megvalósítását szorgalmazó-közvetítő gondolkodási folyamatot, mint értékorientáló és értéknépszerűsítő tevékenységet. Terméke, a tárgyak és eszközök képében megjelenő ipari forma ugyanúgy médium, mint egy festmény vagy szobor, tükörképe egy adott emberközösség, társadalmi formáció anyagi és szellemi állapotának. Pályaképet írván, óhatatlanul is földközelben, a művek körében fogunk mozogni, s csak hellyel-közzel, érintőlegesen utalunk a formaalkotás-formaalakítás alkotásfilozófiai kérdéseire. Amit ezekről szükséges elmondani, azt itt, a monográfia rendhagyó előszavaként foglalnánk össze, újfent hangsúlyozva, hogy csak vázlatot adunk, s ezt is részben szubjektív szempontokat követve. Fontos tudni, hogy az ipari formaalkotás, azaz a tárgyak és eszközök gépi úton történő előállítása nem új törekvés, ha az esztétikai színvonaltól eltekintünk, voltaképpen a kapitalista tömegcikkgyártás megindulása, kivált az 1850-es évek, az ipari forradalom kiteljesedése óta jelen van.