Szállítók szürkében [antikvár]

"...A pilóta olyan, mint a birtokát járó paraszt, aki száz és száz jelből előre látja a tavasz jöttét, a jég fenyegetését, az eső közeledését. A pilóta is a hó, a köd, a tiszta éjszakák jeleit fejti meg. Egyedül áll a viharos ég hatalmas ítélőszéke előtt és száll pörbe heggyel és viharral"... /Antoine de Saint-Exupéry" A pilóta író szavai mindennél szebben fejezi ki a repülés szépségét. Ez a szépség annyira megfoghatatlan, hogy a soha repülőgépet nem vezetett olvasó kénytelen elhinni e sorok szerzőjének, repülni csodálatos, mindenek feletti élmény, ezt a szépséget leírni lehetetlen. Pilótabarátaimat nem kívánom meggyőzni, ők ismerői annak a titoknak, hogy milyen érzés felhők habos felszínébe bele-belemerülni vagy a hosszú órák után, az utolsó métereken kibukkanni a szennyes hólét okádó felhőből, s milyen, amikor megnyugtatóan alád símul a hazai beton.