Szántó [antikvár]

Kedves Tibor, drága Mester! Egyszerű olvasónak valószínűleg csak egyszer adatik meg, hogy átlépjen a túlsó oldalra és olvasótársaihoz szólhasson. Én ezt az egy alkalmat is arra használom, hogy Hozzád szóljak. Amikor több mint harminc évvel ezelőtt kezembe vettem egy könyvet, amelynek címe a következő volt: Szántó Tibor: A betű, nem gondoltam, hogy egész életutamat meghatározó élményem szerzőjének életpályáját, művészi munkásságát majdan magam is méltathatom. Nyomdásznemzedékek sora tanulta Tőled és Általad azt a szakmát, amely nem kevesek számára hivatássá, művészi pályává is vált. Azt is megtanultuk, hogy a könyvnek jóllehet, legunalmasabb, mégis elengedhetetlen része a tartalomjegyzék. Itt és most minden más. Végigpillantva e könyv "tartalomjegyzékén", eláll a lélegzet, egyszerűen hihetetlen, hogy mindezt egy alkotóművész képes volt megalkotni. A könyvművészet talán legkiemelkedőbb alkotói életpályájának egy állomása és részben összegzése e mű, a Te alkotásaidé. Neved, életutad, művészi pályád e század nyomdászatának hű tükre és benne kifejeződik a nyomdászok dicsősége. A nyomdászoké, akik között egész szakmai pályafutásodat töltötted, akiknek adtál és akiktől kaptál oly sokat. Az életmű véges, a Tied még nem befejezett, és akik Gutenberg mécsesénél találják meg a világosságot, azok bíznak benne, hogy alkotófantáziád újabb és újabb remekművekkel örvendezteti meg őket. Amikor azokat a csodálatos kiadványokat lapozgatom, melyek a Te kezed munkáját dicsérik, sokszor eszembe jut a hagyományos nyomdász köszöntés: Istven óvja a tisztes ipart, úgy érzem, teszi is. Őszinte csodálód és (ha megengeded) tanítványod Bársony András A nyomdaipari dolgozók szakszervezetének elnöke