Szerelőipari anyagok, szerkezetek, technológiák II. [antikvár]

1. BEVEZETŐ 1.1. Az épületgépészeti szerelőipar fejlődése A szerelőipar a múltban kézműipar jellegű volt. A fejlődés az 1950-e3 években kezdődött, a magánvállalatok államosítása után. Ekkor az építési munka fejlődése szükségszerűvé tette, hogy a szerelőipar is növelje termelékenységét. Erre az időszakra esik az előregyártás bevezetése, amikor a csővezetékrendszerek egy részét központi műhelyekben elkészítették, s a helyszínen csak az előregyártott elemekből kellett összeállítani a berendezést. Az 1960-as évektől kezdve az építőipar teljes mértékben átalakult, kőműves munka helyett gyárban készített épületelemekből a helyszínen - rövid átfutási idő alatt - szerelik össze az épületet. A házgyárakból sorozatosan ömlenek a falelemek, előregyártó műhelyekből az egyéb blokkok, könnyűszerkezetes épületalkatrészek. Az építőipar által diktált építési ütemet a szerelőipar csak ugy tudja követni, ha a helyszíni szerelési munkaidőt lényegesen csökkenti. Hogy ezt elérjük, az épületgépészetnek a szerelési módszereivel a gépgyártás módszerei felé kell közelednie. Eszerint a szerelési munka szerelőszalaghoz hasonló előkészitést igényel, ezért szükséges, hogy - az alkotó elemek sorozatgyártásban készüljenek; - a kereskedelmi és a gyártott anyagok összekészítve érkezzenek a szerelőszalag megfelelő helyére; - a szerelés és az anyagmozgatás kellően gépesített legyen; - a technológia egyértelmű legyen, s biztosítsa a megfelelő minőséget. 9