Szerkezeti acélok és öntvények [antikvár]

A SZERKEZETI ACÉLOK ÉS ÖNTVÉNYEK című kézikönyvben és a soron következő további ERGON-könyvekbén elsősorban a szerkesztők munkájához kívánunk segítséget adni. Fejlődő népgazdaságunk céltudatos és széleskörű szabványosító tevékenysége szerkesztőinktől megköveteli, hogy a szabványokat a szerkesztés minden területén alkalmazzák. A szabványokban való tájékozódás azonban — egyrészt a szabványalkotás elvei és sajátos módja, másrészt a szabványok nagy száma miatt — meglehetősen nehéz. Különösen körülményes a szabványhivatkozások megkeresése és tanulmányozása, nehéz a nagyalakú szabványlapok kezelése. A szerkesztők munkája könnyebb és egyszerűbb, ha a hasonló célú szabványokat — pl. az acélminőségek vagy a huzalok stb. szabványait — valamely rendező elv szerint csoportosítjuk, a szabványokban lefektetett előírásokat — vegyi összetételek, szilárdsági értékek, alkalmazási területek stb. — pedig mnemotechnikai szempontból is egységes, áttekinthető táblákban rendezzük. A kézikönyvet azonban nemcsak azok a műszaki dolgozók használhatják, akik a szerkezet követelményeinek megfelelő alakot, minőséget vagy egyéb szabványos megoldást keresnek. Eredményesen forgathatják a gyártók, akiknek számára a szabvány-előírások a megoldandó feladatot tűzik ki, a minőségal lenőrök, akik az átvételi feltételeket és átvételi előírásokat összegyűjtve találják meg, az anyagmegrendelők, akik a minőségelőírást, a rendelésbe felveendő közelebbi feltételeket, egyes esetekben a gyártó üzemet könnyen megállapíthatják. A SZERKEZETI ACÉLOK ÉS ÖNTVÉNYEK című kézikönyv — a következő ERGON-könyvekhez hasonlóan — két főrészre tagolható. Az első rész az egész tárgykörre vonatkozó általános előírásokat tartalmazza és a feldolgozás rendszerét nyújtja. A második rész az egyes szabványos minőségek műszaki előírásait, tulajdonságait, alkalmazásának területét és módját foglalja magában, elvben teljesen egységes, formában kevéssé eltérő táblákkal. Annak, aki a kézikönyvet használni kívánja, elsősorban az első részt kell átlapoznia. Különösen célszerű figyelmet szentelni a tárgy feldolgozásának módjára, a második rész rendszerével foglalkozó kimutatásra és az egységes jelek felsorolására. Az egyes minőségekkel foglalkozó táblák tanulmányozása meggyőzi az olvasót, hogy felvetett kérdéseire mindig ugyanazon helyen találja meg a választ, tehát a táblák beosztása rövid idő után bevésődik az emlékezetbe. A kézikönyv gondos szerkesztő és ellenőrző munka mellett is hiányos, fogyatékos lehet. A fogyatékosságok egyrészének elemzése felveti a kérdést, vájjon szabványos vas-és acélminőségeink több szempontból nem szorulnak-e felülvizsgálatra. Szükségünk van-e a sok minőségre, szerencsések-e a minőségi megjelölések, hiányoznak-e szabványosításra váró minőségek — mind megannyi kérdés, amelyet a kiadott szabványfeldolgozás értékelésével egyidejűleg az illetékesek bizonnyal megvizsgálnak. Mindezek ellenére úgy véljük, hogy a szerkezeti vas- és acélminőségekkel foglalkozó szabványok egy kötetben való összegyűjtése és egységes feldolgozása hasznos volt, első kiadványunkat pedig — éppen úgy, mint a következőket — műszaki dolgozóink széles köre szívesen fogadja 1953. november 30. Dr. Kismarty Lóránd