Szövetek szerkesztése [antikvár]

ELŐSZÓ A természettudományoknak és a kutatási módszereknek az utolsó másfél évtizedben bekövetkezett gyors fejlődése új szemlélet kialakulására vezetett a műszaki tudományok számos területén. Az új tudományos szemlélet alkalmazása ugrásszerű fejlődést eredményezett egyes gyártási módszerekben és a gyártmányok minőségében. A szövetgyártás kiindulási alapját képező szövettervezés területén is egészen új metodika kialakulására vezetett a tudományos szemlélet alkalmazása. Meg kell jegyeznünk, hogy tudományos szövettervezési módszer keresése nem újkeletű Magyarországon. Rejtő Sándor professzor már 1880-ban megjelent dolgozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetek, illetve azokból készült ruházat várható élettartama előre megbecsülhető laboratóriumi vizsgálati eredmények alapján. Egyetemi előadásaiban és „A mechanikai technológia alapelvei" c. könyvében különböző szövetek tartósságára számszerű adatokat bocsátott a szövettervezők rendelkezésére. Azóta nagyot haladt a szövetek tartósságára irányuló kutatás. Ezek a kutatások kimutatták, hogy a szövetek rendeltetésszerű felhasználás során tanúsított viselkedése számos tulajdonság eredője, melyet a nyersanyag és a szövet felépítési jellemzői határoznak meg. A rendszeres kutatások eredményeképpen szélesedett a szövetek mérhető használati tulajdonságainak köre, de mélyültek a legfontosabb használati jellemzőre, a tartósságra vonatkozó ismeretek is. Textilipari Kutató Intézetünknek ismételt igénybevételekkel végzett vizsgálatai feltárták ugyan az anyagok kifáradásának egyes törvényszerűségeit, de még távolról sem tekinthetjük a szálasanyagok komplex deformációs mechanizmusát teljesen tisztázottnak. Az új tudományos szemlélet térhódítását mutatja, hogy a szövetek használati tulajdonságának meghatározására szolgáló módszerek és eredmények rövid áttekintésével foglalkozik a szövettervezéssel foglalkozó jelen munka I. fejezete. Ezzel szerző kifejezésre juttatja azt az alapgondolatot, hogy a szövettervezőnek, feladatának megoldásánál a szövet rendeltetésszerű használatából folyó követelményekből kell kiindulnia. A műszaki tudományok mai állása mellett ezeknek a követelményeknek legnagyobb részére vonatkozóan pontos fizikai értelmezést, exakt mérési módszert és számszerű jellemzőket tudunk adni. A laboratóriumi módszerekkel nyert eredmények gyakorlati ellenőrzésére szolgálnak a könyv II. fejezetében leírt viselési próbák. Ezek célja elsősorban az, hogy szakszerű ellenőrzéssel megállapítsuk a viselt ruházat elhasználódásának mértékét. De az így nyert eredmények egyúttal a laboratóriumi vizsgálatok ellenőrzésére szolgálnak. A viselési próbák ma még egyáltalán nem nélkülözhetők és jelentőségük igen nagy, a folyton növekvő számú mesterséges szálasanyagok alkalmazásának nagyarányú fejlődésével. A természetes szálasanyagok kizárólagos alkalmazása idején