Esettanulmányok a szervezési-vezetési ismeretek kistantermi oktatásához [antikvár]

ELŐSZÓ Az esettanulmányok módszerét több tudományágban - így például az orvosok, jogászok képzésében - már régóta alkalmazzák. A hallgató ez esetben egy konkrét köresettel, vagy jogesettel áll szemben és ismereteit az oktató ellenőrzése mellett egy gyakorlati esetre kell alkalmazni (1). Az esettanulmány-módszer az eddigi tapasztalatok szerint különösen sikerrel alkalmazható a vezetési-szervezési ismeretek kistantermi (csoportos) oktatásában, ahol a képzés célja - egyrészt az előadásokon szerzett ismeretanyag rendszerezése és az ismeretek gyakorlati példákon keresztül történő elsajátítása, - másrészről azon készségek kialakítása, amelyek alkalmassá teszik a hallgatókat komplex vállalati feladatok önálló vizsgálatára, elemzésére és megoldására. (2) Az esettanulmányok tehát az oktatási program szerves, kiegészítő részei, és tartalmilag összefonódnak az előadások anyagával. Az esettanulmányokban általában a tananyag lényegesebb részeit dolgozzuk fel, ugyanakkor a szerzett uj felismerések befolyásolják a következő előadások jobb megértését. A műszaki-gazdasági fejlődés következtében a vállalati vezetőknek, szakembereknek egyre összetettebb, bonyolultabb feladatokat kell megoldaniuk interdiszciplináris team-ekben, munkacsoportokban és rendszerszemléletű közelítéssel. E megnövekedett és uj követelmények már nem elégíthetők ki eredményesen a hagyományos oktatási módszerekkel (melyek sok esetben Idézték elő az oktatásban részt vevők passzivitását és gyakran vezettek sztereotip gondolkodásmód kialakulásához). ^^^ Dr. Fülöp Sándor-Simán Miklós: "Esettanulmányok és vállalati já-• tékok". Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1969. ^^^Dr. Harsányt István: "A szervezés és vezetés oktatási módszereinek fejlesztéséről". Műszaki Felsőoktatási Oktatásmódszertani Tanácskozás. Bp. 1974. április BME. - 5 -