Hévízművek üzeme [antikvár]

Részlet: A magyarországi hévizfeltárásnak és hasznosításnak több mint 100 évre visszanyúló hagyományai vannak, mégis az utolsó két évtizedben nyilvánult meg nagyobb érdeklődés a hévizek iránt s az a legutóbbi években mindinkább fokozódott. Ennek egyik oka, hogy a lakosság igénye a zárt és szabad fürdési lehetőségeknek lakóhelyén való biztositása iránt igen megnövekedett, másik oka pedig, hogy a hévizek hőenergiájának hasznositása gazdaságos. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem sokoldalúan fel tudja használni a melegviz hőtartalmát. A kertészeti üvegházak, fóliasátrak és a talaj fűtésére jó és gazdaságos befektetés a termálkút létesitése és vizének különböző célokra való egyidejű, vagy egymásutáni hőlépcsőben való komplex felhasználása. 1.1. A HAZAI HÉVIZFELTÁRÓ KÚTFÚRÁS TÖRTÉNETE Hévizeink részben természetes uton, mint források törnek a felszinre, részben mesterségesen, fúrásokkal tárják fel azokat, A feltörő vizű források vetődések mentén találhatók, ahol a viztartó rétegek a földkéreg mozgása folytán kerültek mélyebbre, s a viz a vetődési sikok mentén tör fel. Hazánkban ilyen források Budán az óbudai - Gellért fürdői vonal mentén vannak, valamint Egerben ós Miskolc-Tapolcán, továbbá ilyen a hévizi tó-forrás. Ezeknek a forrásoknak a vizét már ősidők óta balneológi-ai célokra használta a lakosság. A rendelkezésre álló hévizmennyiség túlnyomó részét azonban mélyfúrású kutakkal tárták fel és hozták felszínre. Az első hazai mesterséges hévizes kútfúrást 1866-ban Zeigmondy Vilmos végezte Harkányban, ahol 37,7 m mélyről 61,2 C° hőmérsékletű vizet nyert. A 118,53 m mélységű Margitsziget I.fúrás 43,8 C° hőmérsékletű vizet tárt fel. A városligeti 970,4 m mélységű kut fúrása annak idején Zsigmondy Vilmos úttörő vállalkozása volt nemcsak magyarországi, hanem európai viszonylatban is. A munka 186^-1877-ig tartott és 73,8 C° hőmérsékletű vizet